Döntsön a nép

Nem hiszem, hogy sokan álmatlanul forgolódnának amiatt, mert nem tudják,  kire adják a szavazatukat a hétvégén. Na nem azért, mert annyira egyértelmű:  van magyar jelölt, tehát rá szavazunk.  A közvélemény-kutatások – és az álmoskönyvek – szerint a legtöbben még azt sem tudják, államelnök-választás lesz a héten. Jobb is így. Még a végén családi perpatvar keveredne abból, hogy kire szavazzunk, szavazzunk-e egyáltalán vagy szorgosan, többször pecsételve érvénytelenítsük a szavazólapot? És hogy még bonyolultabb legyen: aki mégis szavazna, két fordulós választásra készüljön, lehet majd  váltogatni is a felkínált lehetőségeket.

Ha a kifizetésre váró gázszámla és a gyerek megoldhatatlan házifeladata között mégis lenne idő elmerengeni azon, hogy istenem, tényleg, most mi is legyen, ne gondolkozzanak sokat, forduljanak valamelyik közéleti-politikai szervezethez. Ők megmondják a tutit. Már amelyik.

Az RMDSZ jelöltet állított. Azt mondják, a begyűjtött szavazatok révén bizonyíthatjuk, vagyunk és  jelen kívánunk lenni a közéletben. (Magyar államelnök? Ja, az nem lesz.)

Jól hangzik? Hát csak tessék.

Az SZNT szerint viszont az a román állam, amelyik továbbra is másodosztályú állampolgáraként kezel, nem a mienk, ezért feltétlenül menjünk el szavazni, de tiltakozásul érvénytelenítsük a szavazólapot. (Ettől majd jól rájönnek Bukarestben, hogy hol is fáj nekünk.)

Jól hangzik? Hát csak tessék.

Eddig tiszta a képlet. Igazán nagy bajban van azonban az MPP és az EMNT: magyar ellenében román jelölre szavazni egyikük sem szívesen biztatna, de az RMDSZ sem a szívük csücske. Most akkor mi legyen? Mi lenne: majd rábízzák a mi lelkiismeretünkre, tegyünk, amit akarunk. És elegánsan megoldották a problémát. Vagy mégsem? Jó-jó, tudom, hogy rossz kérdésre  nem lehet jó választ adni. De azért nem a választó a hibás, ha nem saját politikusai fogalmazzák meg a kérdéseket, hanem folyton csak válaszolni próbálnak a mások által megfogalmazottakra.