Divide et impera

Mindenki tapasztalhatja: már most gőzerővel folyik a választási kampány. Sőt, immár hirdetések is megjelentek, többé-kevésbé burkolt választási üzenetekkel. A politikai ellenfelek/ellenségek az „oszd meg és uralkodj” elvét követve próbálnak lehetőleg minél nagyobb szelethez jutni a hatalom tortájából. Országos szinten, különösen román oldalon korábban is igénybe vették már ezt az ősrégi harci eszközt. Marosvásárhelyen, az egykori Székelyvásárhelyen, a magyar lakosságot – szinte közösséget írtam – érintően talán most először. Legalábbis parlamenti választásokon.

Amióta Csegzi Sándor bejelentette, hogy független jelöltként próbál képviselői mandátumhoz jutni, sokan és sokféleképpen magyarázzák indulási szándékát.  Csegzi azzal érvel, hogy tizenkét esztendőn keresztül alpolgármesterként szerzett  adminisztrációs tapasztalatát szeretné kamatoztatni a törvényhozásban. Ezzel nem is lenne semmi probléma. Csakhogy. Csegzi tizenkét esztendei „alsága” alatt elsősorban az avatóünnepségeken szokásos szalagvágásban jeleskedett, ennyit bízott rá főnöke. A legnagyobb baj, hogy ő ennyivel be is érte. Nem borította fel az asztalt, nem rúgta ki maga alól a széket, nem mondott le, hanem „ollózott” tovább rendületlenül, ismerjük el, már-már tökéletes hozzáértéssel. Ha korábban szánja rá magát, hogy szembeszáll az RMDSZ felső vezetőségével – a legutóbbi három helyhatósági választások előtt a városi szervezet őt nevezte meg polgármester-jelöltként, de a pártvezetés mindhárom alkalommal felülbírálta a polgárokhoz mindenképpen közelebb álló helyi szervezet döntését –, nos, akkor talán hiteles lett volna a lázadás. Így nem.   

A volt alpolgármester jelenleg Florea polgármester személyi tanácsadójaként – vajon mióta van ilyen státus a városházán? – működik. Akkor pedig joggal kérdezhetné bárki: kinek az érdekeit szolgálja indulásával? A hű RMDSZ-es Kerekes Károly állítása szerint, akivel azonos választókerületben indulnak, a szövetségből immár kizárt Csegzi megbizatásnak tesz eleget. Hát döntse el ki-ki, mely állítás áll közelebb a valósághoz. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy Kerekesnek is talán akkor kellett volna nyilvánosan tiltakoznia, amikor – szintén felsőbb utasításra – választókörzetet cserélt Borbély László politikai alelnökkel, aki már nem bízott abban, hogy régi körzetében ismételhet. A „fegyelmezett” Kerekes viszont szó nélkül lenyelte a tulipánba csomagolt békát…

A fenti eljárást próbálja alkalmazni az RMDSZ is az Erdélyi Magyar Néppárttal szemben. A Bukarestben szocializálódott „hivatásos érdekvédők” célja, hogy ne valósuljon meg az autonomista nemzeti erők összefogása, hogy ne nőjön össze az, ami összetartozik. Erőteljes háttérmunkával és árokásással sikerült szembefordítaniuk a Néppártot és a Magyar Polgári Párt régi-új vezetőségét. Bár a Szász Jenőtől elszakadni képtelen polgáriakkal könnyű dolguk volt Borbélyéknak. Ennek ellenére, úgy tűnik, itt-ott mégiscsak a józan ész érvényesül. Maros megyében megvalósulni látszik az összefogás, hisz fele-fele arányban indulnak néppárti és polgári jelöltek az EMNP jelöltlistáján.

Szentgyörgyi László