Csak magyarul!

Egy kisfilm kering a világhálón, közösségi oldalakon nevetnek vagy gúnyolódnak rajta. A tévés tudósítás részletében –  amelynek címe az egyetlen, ami megbocsátható, „a legrokonszenvesebb magyar sofőr román beszéde” –  egy magyar fiatalember válaszol a riporter kérdésére, aki alkalmasint a havas utak helyzetéről érdeklődik.

A rossz románsággal adott válasz készséges, „nu are tot oameni cauciuc de iarnă, vin cu vara si nu merge mașina atuncea” (nagyjából: nincs minden ember téli gumi, jönnek a nyárral és nem megy az autó akkor), nyilván tetszett a riporternek is. A román hozzászólók többsége úgy reagál, ahogyan ez jelen körülmények között elvárható, elküld Magyarországra, bárhová a világon. Szidnak, mint a bokrot, elmondják, hogy a magyar vidékre érkező románnal nem beszélnek magyarul, jóllehet a film éppen ellenkezőjét bizonyítja, mint ahogy az is igaz, hogy évtizedek óta velünk együtt élő románok nem hajlandók vagy nem képesek megszólani magyarul, nyilván azért, mert soha nem kényszerülnek olyan helyzetbe, hogy magyarul kelljen beszélniük.

A magát egyeduralmi helyzetben képzelő románságot félrevezeti egyfelől a hivatalos politikai közbeszéd, miszerint a hivatalos nyelv a román, így azt mindenki köteles ismerni, másfelől a történetírás, amely még ma is úgy ír, beszél, mintha a mai Románia területén történt események a román történelem részét képeznék. Ha Bukovináról van szó, elfelejtik azt az apró részletet, hogy az a Habsburg Birodalom része volt, ha Erdélyről, akkor azt, hogy az Magyarország volt 1920-ig.

A hamis történelemszemlélet kivetül a mai köznapi gondolkodásra is, nézzük meg, ahogy beszélnek a sportolóinkról. A román színekben versenyző magyar sportoló csakis román lehet, a román Tófalvi Éva, Kelemen Zoltán, Miklós Edit stb.  De még a német ajkú, német nyelven író, magát erdélyi szásznak valló Nobel-díjas Herta Müller is román író. Mert a logikájukban, aki a mai Romániában él, az román.

De menjünk vissza a dicsőségről a bakikhoz. Ha a magyar rosszul beszél románul, kigúnyolják. A megoldás: válaszoljunk magyarul a román újságírók kérdéseire. Olyan tudósító nincs a világon, akinek ne kellene ismernie annak a közösségnek a nyelvét, amelyről naponta ír. Nálunk még a magyar nevek ékezeteit sem voltak képesek megtanulni, vagy a fenti logikától vezérelve, szándékosan nem használják.

Nem kell azonnal hasra esni egy kamera vagy mikrofon előtt, nem köteles válaszolni, vagy úgy beszél, ahogy neki megfelel. És most nem a közszereplőkről beszélek, akik szégyent eddig sem hoztak ránk. Ne szégyelljük tehát anyanyelvünket használni, hiszen amúgy is elég kényszerhelyzet van, hivataloktól, bíróságon át egészen az orvosokig, ahol kínlódunk, és senki nem jön segítségünkre.