Az utolsó esély

Az utóbbi időben meglehetős gyakorisággal szólaltatják meg Vass Leventét a sajtóban, s nem kizárólag indokolatlanul elhúzódó államtitkári kinevezése okán. Múlt heti „taburomboló” sajtótájékoztatóján az RMDSZ megújítására vonatkozó elképzeléseit ismertette, ami által egycsapásra magára vonta a politika és közélet iránt még érdeklődők figyelmét.

Mit javasolt a fiatal politikus? Hát azt, hogy Marosvásárhely jusson újra központi szerephez az erdélyi magyar politikában; hogy korlátozzák háromra az egy személy által elnyerhető törvényhozói mandátumok számát; hogy követeljék meg a vezető tisztségeket ellátók felelősségvállalását.

Érdemes végiggondolni, megvalósulásuk esetén, milyen következményekkel járhatnának ezek a javaslatok.  

Azt hiszem, sokan egyetértenek azzal, hogy Marosvásárhely regionális központi szerepét erősíteni kell. Legyen magyar szempontból a város Székelyföld, sőt, egész Erdély gazdasági, oktatási, kulturális fővárosa! Ez intézmények alakulását, illetve magyar fiatalok letelepedését vonná maga után. Ezáltal erősödne Vásárhely magyar jellege is. (Emlékeztetnék arra, hogy a polgármesteri szék 2000-es elvesztése után maga Markó Béla sürgette a szerinte is szükséges Marosvásárhely-stratégia kidolgozását. Arról, hogy elkészült volna, nincs tudomásunk.) Továbbmennék: nem csak az RMDSZ szövetségi elnöki hivatalát helyezném vissza a városba, de ide telepíteném az EMNP és az MPP (ha egyáltalán létezik még) országos központjait is. Hadd lássa, érezze a helyi román politikai osztály, hogy „frontvárosban” él.

A betölthető törvényhozói mandátumok számának korlátozása szerintem igen fontos gondolat. Az sem véletlen, hogy éppen Marosvásárhelyen született, hisz országos szinten itt a legnagyobb az „őskövületek”, a sok parlamenti mandátumot kitöltő politikusok  száma. A korlátozást ki lehetne terjeszteni más választott vezetői tisztségekre is. Ezáltal eljuthatnánk odáig, hogy a közéleti szerepet vállalók, az „érdekvédelmi és közképviseleti” feladatokra vállalkozók végre ne a politikából, hanem a politikáért éljenek – azaz szolgáljanak.

A felelősségvállalásnak meglátásom szerint együtt kellene járnia az elszámoltatás lehetőségének biztosításával. Egy olyan közös megegyezéssel elfogadott, általánosan érvényesnek tekintett belső kódex kidolgozását is szükségesnek tartanám, amire hivatkozva akár a választott tisztségviselők visszahívása is elképzelhető lenne.  

Talán kimondható: az ismertetett javaslatok életbe ültetése esetén nem csak az RMDSZ, de az egész erdélyi magyar politika is megújulhatna. Hát ezért tartom fontosnak Vass Levente javaslatait.   

A kételkedők, az elfásultak, a politikától elfordulók, a közélet problémái iránt közömbösek most legyintenek, mondván, úgyis marad minden a régiben: a kutya ugat, az RMDSZ-karaván halad –  méghozzá a megszokott irányba.