Az újabb varázslat, az adólottó

Olvastuk nemrég, hogy Romániában is beindul az adólottó. Maga a szó is elgondolkodtat: ki mivel és miért lottózik? Miért kell az adót a szerencsejátékkal házasítgatni? Így lehet összemosni a számvetések adok-kapok oldalát?

A részletek sem érdektelenek: április 13-án, az ortodox húsvét hétfőjén tartják az adócsalás visszaszorítása érdekében bevezetett lottózás első soron kívüli sorsolását – jelentette be a pénzügyminisztérium. Tehát nem Pityipalkó, hanem éppenséggel a pénzügyminisztérium az ötletgazda, ahogyan az anyanyelvüket egyre kevésbé beszélő menedzserek szoktak fogalmazni.
A lényeg, hogy az adólottóval kívánják visszaszorítani az adócsalásokat. Ezzel természetesen a pénzügyminisztérium elismeri, hogy ebben az országban is létezik adócsalás. Ezt tagadni teljesen fölösleges lenne, főleg hogy az EU-s országértékelések, minősítések hazánkat a korrupció tekintetében csaknem a sor legeslegelejére sorolták.

Ugyanakkor a román állam ezzel azt is elismeri, hogy a törvények, rendeletek stb. által szabályozott keretekben nem lehet megoldani az adócsalás megszüntetését. Tehát egy egész ország tehetetlen, teljes gazdasági rendőrségével, mindenféle rendű és rangú ellenőreivel, a sokféle állambiztonsági micsodájával nem képes hatékonyan fellépni, vagyis a román állampolgár eleve adócsalónak tekinthető, legalábbis a hatóságok szemével nézve.

Ez pedig nagy baj. Nagy baj, ha az állam nem bízik saját polgáraiban. Mert ennek általában az az eredménye, hogy egy idő után az állampolgár sem bízik abban az államban, amelyben él, és amely érte volna. Az sem enyhít a dolgon, hogy ez nem most kezdődött, hiszen a milliószámra külföldre vándorolt, telepedett állampolgárok még mindig gyarapodó száma is ezt bizonyítja. Márpedig nem azért mentek külföldre, mert ott könnyebb adócsalóként élni, hanem azért, mert szeretnének jobban élni, mint itthon.

Másrészt pedig az is bebizonyosodik, hogy országunknak olyan törvényei, rendelkezései vannak, amelyeket nem lehet betartatni. Ennélfogva teljesen fölösleges újabb törvényeket, szabályozásokat megszavazni, amíg a már meglévőket sem tartják be.

Bonyolult az ügy, ám a minisztérium úgy látja, hogy az adólottóval minden megoldódik, legalábbis valamilyen szinten. Ha sorsolásonként egymillió lejjel be lehetne tartatni ennek az országnak a törvényeit, akkor én lennék az első, aki tapsolnék az adólottónak. De még az ország alkotmányába foglalt legalapvetőbb és maga az alkotmány által garantált jogokat sem lehet biztosítani ebben az országban, mint például a magántulajdonhoz való jog. Mert olyan simán lopnak, rabolnak ebben az országban, ahogyan talán sehol a földkerekségen, és pár zsák krumpli, egy szekér tűzifa, magasabb szinten pár tízezer euró elsikkasztása meg elfogadása szót sem érdemel…

Én úgy vélem, pedagógiai szempontból nevetséges megoldás az adólottó. Mert egyrészt azokat kívánják a nyeremény összegeivel csábítani, akik amúgy is törvényesen, számlával vásárolnak, vesznek igénybe szolgáltatásokat, tehát az összegből az állam le tudja gombolni a maga – talán eléggé meg nem érdemelt – részét. Ám, és itt van a pedagógiai bökkenő, mi lesz a rosszakkal, vagyis azokkal, akik feketén oldják meg az említett dolgokat, tehát nem fizetnek be semmit önként az államkasszába?

Az adólottó szempontjából velük semmi nem történik. Csupán… eleve nem kerülhetnek be azok közé, akik majd azért izgulnak, hogy nyerjenek valamennyit. De hát ők eleve megnyerték már a 24 százalék áfa árát…