Rovatok

Nagy a jövés-menés a piacon. Állítólag a kormányváltás hírére az intézményes külföldi befektetők kimenekültek a romániai piaci pozícióikból, másképp: eladták kincstárjegyeiket. Az áprilisi piaci adatok szerint valóban nagy volt a mozgás. A külföldiek túladtak papírjaik kb. 73 százalékán. Ezek egy részét „beváltották\", zömét viszont eladták ugyanazon a piacon. Mérhető is valamelyest a mozgás, mert az itthoni befektetők közel ilyen arányban vásároltak állampapírt. Nem jelent ez semmi egyebet, minthogy él a piac. Minden magyarázat nélkül. Bátorkodom azt mondani, hogy semmi köze nem volt ennek a kormánycsere híréhez, vagy mondjuk, hogy több köze van az ilyenhez a szél járásának. A közvetlen következménye viszont az, hogy a másodlagos piaci forgalom felpörgésével a kibocsátó piacon olcsóbb lett a közadósság terhére felvett kölcsön, másként: alacsonyabb kamatlábon vehetett föl a Pénzügyminisztérium kölcsönt.

A forgalom élénkülésének (közel 7 milliárd lejnyi volt a forgalom oda-vissza áprilisban) egyedüli talánya, hogy honnan jött a piacra ez a viszonylag sok pénz.

A Román Nemzeti Banknak az állampapírok forgalmát összegező jelentései szerint az állampapírpiacon áprilisban 52,15 milliárd lej volt a forgalom (a bank monetáris forgalmát leszámítva), 14%-kal pergőbb, mint a tavasz ébredésekor, márciusban. A szétfutás tehát, ha szabad így mondani, nem kimenekülés volt. A kamatalku kibocsátáskor és adásvételkor is – mint előbb jeleztem – ellenkezőleg, nyugalomra intő. A legnagyobb forgalmú papírok (a kétéves lejárati idejű kincstárjegyek) márciusban és áprilisban már 5,90%-os kamatfizetési kötelezvénnyel is elérhetők voltak. Csak a tíz-tizenöt éves kötvények tartottak ki. Az új kibocsátásnak pedig 5%-os kamaton volt vevője.

Marad továbbra is talány, hogy honnan jött a pénz. Ha az olvasó emlékszik rá, egyik korábbi írásomban azon dilemmáztam, hogy mennyire okosabb dolog lenne, ha a lakossági (banki) takarékból, amelynél legtöbb esetben veszít a betétes, átigazolna a dátumra pontosan fizető állampapírpiacra a pénz. Az RNB adatolásából az derül ki, hogy a helyi bankok, illetve az intézményes befektetők kincstárjegy és kincstári kötvény (a két fogalom között a lejárati vagy futamidő a helyosztó) portfóliója a két elemzett hónap alatt alig gyarapodott. A biztosítók, a befektetési alapok és a nyugdíjalapok sem gyűjtögettek túlontúl. Akkor sehonnan máshonnan nem jöhetett a pénz, mint a lakossági takarékokból. Számszerűen mintegy 6,25 milliárd lej. Soha ennyi eddig! Elemzők szerint feltételezhetően a külföldi betétek „repatriáltak\". Elképzelhető. Oka is volna. Az előző év márciusi híre volt, hogy a román adóhatóság beszerzett az európai partnerektől egy 80 ezer nevet tartalmazó számlalistát, és rögtön beszólt, hogy ha ezek a számlaösszegek nincsenek itthon bejelentve, annak mindenféle következménye lesz. Eltelt egy év, nincs hír a vizsgálat eredményéről.

Hogyan lehet erre a piacra odamenni? Mint akármelyik piacra. Sok pénzzel. Az egyik feltétel az, hogy átlagon felüli jövedelem kell hozzá, mert a papírok csomagban kerülnek a gyékényre, és a legkisebb csomag tízezer lej. A másik az, hogy csak banki közvetítéssel, vagyis valamely hazai bank ügyfeleként lehet oda bemenni. Ami fontos, hogy csak a fogyasztói árindex írhatja felül a hozamát.