Ámítók és önámítók

Cáfolta Borbély, hogy a hétvégén kineveznék Maros megye prefektusát – olvasom az egyik portálon a hír címét. Mi van – teszem fel magamban a kérdést –, ezek nem annak örülnek, hogy végre betartják azt, amit a koalíciós egyezségben ígértek? Aztán a hírt végigolvasva megtudom, nem az RMDSZ által megnevezett Nagy Andrásra utalt a megkérdezett, hanem a koalíciós partner, a PSD által támogatott jelenlegi alprefektus kinevezését cáfolja.

Ezek szerint az RMDSZ szempontjából – legalábbis ezt olvasom ki Borbély válaszából – már az is jó hír, ha nem történik semmi. Merthogy a koalíciós partner, ha tesz valamit, azt kizárólag az RMDSZ, s közvetve az erdélyi magyarság ellen teszi. Hogy mire alapozom előbbi állításom? Hát a Minority Safe Pack iránti ellenséges viszonyulásra, az orvosi egyetem ügyének elfogult kezelésére, a nyelvi jogok érvényesítésének akadályozására, a szimbólumok szabad használatát tiltó intézkedésekre, a székelyföldi autonómia zsigerből történő elvetésére. Mindezek alapján kimondható: kisebbségjogi kérdésekben a román  politikumtól, különösen a posztkommunistáktól jóra nem számíthatunk!  

Nem állítom, hogy erre döbbentek rá Vásárhelyen is, de az tény, az RMDSZ nemrég partnert – mármint koalícióst – cserélt. Hogy mi motiválhatta a lépést? Gyanítható, hogy a lecserélt alpolgármester magyarellenes megnyilvánulásain túl egyéb, a kívülállók számára átláthatatlan okok is közrejátszhattak abban, hogy megegyezés születhetett. Akkoriban magam is úgy véltem, ha a médiában elhangzott – a Sütő-szobor felállítására, a Kossuth Lajos utca nevének visszaadására, a római katolikus gimnázium létrehozására, a Református Kollégium főjavításának közpénzből történő finanszírozására, egy, a Művészeti Gimnáziumnál végzendő javítási munkálatok ellentételezése fejében, a város és a református egyház közötti telekcserére vonatkozó – ígéretek akár fele megvalósul, már érdemes volt megegyezni.

Csakhogy az azóta eltelt idő történései nem támasztották alá korábbi derűlátásomat. Mert sem a római katolikus középiskola, sem a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében nem történt előrelépés. Hogy a Vásárhelyi Forgatag iránt megváltozzék a városvezetés hozzáállása, arra nem számítottam. Mivel a felek azóta sem hozták nyilvánosságra az egyezség szövegét, kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy ilyen írásos dokumentum nincs is. Mindebből az következik, hogy az újabb vásárhelyi paktum sem több beválthatatlan, üres ígérethalmaznál.