Amiért ott kell legyünk szombaton Sepsiszentgyörgyön

Szombaton Sepsiszentgyörgyön több tízezer résztvevőre számítanak a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen szervezendő megmozduláson. A történet már mindannyiunk számára ismerős kell hogy legyen: a református egyháznak visszaszolgáltatott épületegyüttes tulajdonjogát megkérdőjelezték. Ráadásul magyar nevű háromszéki emberek, akik azt mondják: ne az egyházé, az államé legyen az épület. Az államé, amelyet ugyan jelen esetben az önkormányzat testesít meg, de az önkormányzat maga mondja: neki nem kell, mert az az egyházat illeti meg.

Egyfajta szekuláris, egyházellenes pozíciót próbálnak felvállalni egyesek, amikor látszólag a magyar közösségen belülről arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy nem az egyházat, hanem a helyi közösséget illetné meg az épület. Az, hogy ilyen szekuláris mozgalom alakult volna, túlzásnak tartom kijelenteni, de tény, hogy találkoztam ilyen véleménnyel. Helyeselném is ezt a fajta liberális gondolkodást, a vélemények sokszínűségét, ha nem tudnám, hogy mifelénk az ilyenfajta liberalizmus mögött mindig egy bizonyos érdek húzódik meg: a román nemzeti érdek. A román nemzeti érdek pedig most azt kívánja, hogy amit kormányuk egy gyenge pillanatában megengedett nekünk, azaz amikor 1999-ben és 2000-ben a magyar kisebbségügyi miniszter javaslatára az akkori miniszterelnök aláírta több mint száz ingatlan visszaszolgáltatását a kisebbségi közösségeknek és az egyházaknak, azt most egyetlen precedens értékű perrel semmisítsék meg. Hisz gondoljunk bele: a román nemzetnek nem érdeke, hogy az egyházak által reprezentált magyar közösség megerősödjön, ingatlanvagyonra tegyen szert, amelyekben saját közösségének életét folytathatja. A román nemzetnek az az érdeke, hogy mi, erdélyi magyarok beolvadjunk, asszimilálódjunk vagy kivándoroljunk, hogy végre már megvalósuljon örök álmuk, az etnikailag is egységes és tiszta román nemzetállam, amelynek létrejöttén majd mindegyik vezérük dolgozott, politikai rendszertől függetlenül.

A Mikó-ügy kapcsán, bár valószínűleg nem volt könnyű, úgy tűnik, konszenzus alakul ki az erdélyi magyar közéletben. Az RMDSZ és a Néppárt aktív részt vállal a szervezésben, az MPP a párt háromszéki illetékesei szerint bevallásuk szerint azért nem implikálódott aktívabban, mert nem szeretné, ha a megmozdulás politikai felhangot öntene. Az előjelek szerint nem is lesz ilyen felhang. Az Igazság Napjára a résztvevőket zsoltároskönyvvel, Bibliával a kezükben várják a szervezők, az ügyben megkárosított református egyház és az ügyben első fokon letöltendő börtönbüntetésre ítélt tisztségviselőkkel rendelkező RMDSZ.

A szekularizáció hívei a Mikó-ügyben egyébként a héten megkaphatták a kegyelemdöfést is, amikor az amúgy liberális és ha kell, szekuláris beállítottságáról ismert Eckstein-Kovács Péter tisztán és világosan a Mikó-kollégium visszaszolgáltatása mellett foglalt állást, mondván: kisebbségügyi miniszterként akkor ő terjesztette elé a visszaszolgáltatást, s meg volt és ma is meg van győződve arról, hogy jogosan szolgáltatták vissza az egyháznak az épületet. Erdélyben, a történelmi Székelyföldön évszázados tény, hogy a történelmi egyházak a közösség jogos képviselői. Nem számít ebben a vonatkozásban, hogy az adott ingatlan felépítésére konkrétan honnan jött a pénz és milyen arányban. A hívek, vagyis a közösség adományozta-e vagy az akkori állam biztosított-e rá forrásokat, teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy a közösség számára tartást adó, kiemelt iskoláink jó helyen akkor vannak, ha az egyébként műemlékértékű épületeik az egyházak tulajdonában állnak. Nem csak azért, mert közösség és egyház ugyanaz. Azért is, mert ez a magyarság számára a korrekt, jogszerű, egyszerűen jó megoldás, a gyarapodást, megmaradást biztosító. S emellett a közösség tagjai most remélhetőleg egy emberként kiállnak Sepsiszentgyörgyön, azon a nagy, közös szombati imán, amely a remények szerint a legnagyobb magyar megmozdulás lesz Romániában a rendszerváltás után. Ezért is legyünk ott minél többen! Nem csak a városnapokra kell menni Sepsiszentgyörgyre.