Álmodj, nyomorúság!

Miután a minap a volt székely körvasúton ugyanazon a helyen pár nap eltéréssel két vonat is kisiklott, elég röhejesnek hatott, ahogy Victor Ponta miniszterelnöknek reklámozták Kínában az ottani gyorsvasutakat. Ültek egy ilyen fehér golyóvonatban, száguldoztak vagy háromszázötvennel, egy stewardess a sarokban mosolygott, s közben egy kínai illető a gyorsvasút-hálózatukat mutogatta egy nagy papírtérképen. Azon a vonalon, amin éppen száguldoztak, éppen kilenc hónapig tartott a kivitelezés, magyarázta a kínai illetékes. Egy, a kínai fővárostól százhúsz kilométerre található városba fél órát tart így az út, fogalmazott a román közszolgálati tévé riportere, nem feledve el megjegyezni, hogy Romániában egy ugyanekkora távolságot megtenni legalább másfél órába kerül a vonatoknak.

Csak nem Székelyföldön, tenném hozzá. Csíkszereda és Marosvásárhely közötti 187 kilométert a gyorsvonattal is négy óra alatt lehet megtenni, de személyvonattal hat órát kell utazni. A hegyesebb pályaszakaszokon a szerelvények sebessége legfeljebb hatvan kilométer/óra, de csak akkor, ha a pálya állapota miatt nincsenek lassító jelek, amelyek még tovább korlátozzák a sebességet. Emellett a kocsik komfortja bőven hagy kívánnivalót maga után, a csíkszeredai állomásépület a város szégyenévé vált. Évtizedekre, s egy magyar államtitkárra volt szükség, hogy idén valami megmozduljon vasútügyben is nálunkfelé. Igaz, egyelőre csak annyi történt, hogy leaszfaltozták a vasútállomás melletti kis parkolót.

A menetrend, bár még lakossági konzultáció is meg volt hirdetve összeállításakor, még ma sem az utasok érdekeit szolgálja, hanem inkább a vasutasokét. Bár már nincs napközben olyan szinten teljes vágányzár, mint korábban, még ma is nehezen tud elutazni Csíkszeredából az az utas, aki normális, „emberi” időben szeretné megtenni ezt, s nem hajnalban vagy késő este.

S még lehetne sorolni az érveket, amelyek alátámasztják: Székelyföld nem Románia. Nem Románia abban az értelemben sem, ahogy a román államhatalom tudatosan elsorvasztja ezt a régiót, de a legjobb esetben is egyszerűen nem vesz tudomást fejlesztési, infrastrukturális igényeiről. A 400-as fővonal, amelyik áthalad Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson nem az itteni emberek igényeit szolgálja ki, az az érzése az embernek, hogy inkább azokért az éjszakai gyorsvonatokért tartják fenn, amelyek összekötik Besztercét, Máramarost, Szatmárt Bukaresttel, a tengerparttal, Brassót Moldvával.

Székelyföld többszörös perifériaszerepe itt is érvényesül: bár földrajzi értelemben az ország közepén helyezkedik el, a Bukarest által megrajzolt főbb közlekedési útvonalak módszeresen kikerülik. S ne legyenek illúzióink: ha valamilyen csoda folytán a kínaiak a gyorsvasút kilométerezreit kezdenék építeni, Románia gyorsvasúti térképén is jól ki fognak rajzolódni Székelyföld határai. Ürességükben.