Rovatok

A zsidó lakosság számának alakulása a 19. század második felében és a 20. század első évtizedeiben Gyergyószentmiklóson: 1857–1869: 15 fő. 1880: 8 fő. 1890: 39 fő. 1900: 177 fő. 1910: 321 fő. 1920: 270 fő. 1930: 619 fő.

A Gyergyói-medencét jelentő gyergyószentmiklósi járásban 1920-ban 592, a gyergyótölgyesi járásban pedig 471 izraelitát írtak össze. Őket az erdő faanyaga vonzotta a Gyergyói-medence településeire. Az első világháború előtt mint fakereskedelemmel és fakitermeléssel foglalkozó szakemberek kerültek Gyergyószentmiklósra. Számuk az agrárreformnak köszönhetően is emelkedett. Ők ugyanis tudták, hogy olcsó áron fához fognak jutni a kisajátítás által veszélyeztetett nagy erdőtulajdonosok részéről.

A gyergyószentmiklósi székelyek és a magyarörmények testvérgyülekezetként fogadták a zsidó közösség tagjait. Helyet adtak nekik az Ipartestületben, a Kereskedői Körben, támogatták a zsinagóga felépítését. Ha Gyergyó lakossága nem lett volna nyitott a zsidó közösséggel szemben, nem növekedett volna itt olyan gyorsan a 20. század első felében a zsidó lakosság számaránya. A korabeli Gyergyószentmiklós népességének a megoszlására vonatkozóan két évet emelnék ki:
1921 decemberében a román hatóságok 9290 személyt írtak össze Gyergyószentmiklóson. Ebből magyar 8784, zsidó 209, román 159, szerb 51, német 45, szász 23, orosz 12, bulgár 2, török 1 volt, 5 személy pedig nem nevezte meg nemzetiségét.

Az 1930-as évi népszámlálás adatait a Székely Szó szerkesztője a következőképen mutatta be: „Az összlakosság száma 10341. Ebből férfi 4969, míg nő 5372, tehát 403-mal több nő él városunkban, mint férfi. A lakosság 1561 házban lakik, tehát minden lakóházra 7 személy esik. Vallás, hit és felekezet szerint következő az eloszlás: görög keleti 174, görög katolikus 501, római katolikus 8390, örmény katolikus 179, református 494, izraelita 624, lutheránus 15, evangélikus 23, unitárius 9, adventista 28, vallás nélküli 4.”

A horthysta Magyarországon nem üldözték a zsidókat, nem szerveztek ellenük pogromokat, mint ahogy az Antonescu tábornagy Romániájában történt. 1940-től 1944 márciusáig 180.000 zsidó menekült Magyarországra. Magyarország német uralom alá kerülése után kezdődött meg a zsidók összegyűjtése, majd gettóba való szállítása. Nem lehetett ez másképp Gyergyószentmiklóson sem.

De Örményi Antal rendőrkapitány inkább lemondott tisztségéről, mintsem megszervezze a gyűjtőtábor létrehozását. Gyergyószentmiklós magyar lakossága mindent elkövetett a zsidó városlakók megmentéséért. Nem rajtuk múlt, hogy ez 1944. május 3-án nem sikerült. A németek a nekik alárendelt hatóságokat rákényszeríttették a parancs teljesítésére. 1990 után a Holokauszt-megemlékezések során a nem magyar vezérszónokok néha burkoltan, esetenként pedig nyíltan a gyergyószentmiklósi magyarokat tették felelőssé a hetven évvel ezelőtt történtekért. 1992-ben a korabeli prefektus, Voşloban tett ilyen jellegű megbélyegző kijelentést, most pedig a külügyminisztérium megbízottja a magyarokat marasztalta el. Szerencsére Szmuk Éva néni román nyelven elmondott emlékezésében kiemelte, hogy a Vaskertesben sokkal jobb viszonyok voltak, mint bárhol máshol a gyűjtőtáborokban. Ennek ellenére a szervezők a megemlékezések során bélyeget hagytak rajtunk, az iskola homlokzatán. Hadd érezze a Vaskertes iskola tanulója ősei kollektív bűnösségét az 1944. május 3-án történtekért.