A korrupció nem tud lemondani

Hiába mondott le Victor Ponta és kormánya, az országon átsöprő elégedetlenségi hullámot nem tudta leállítani a gesztus. A fiatal generáció tagjai felkeltek a számítógép mellől, s kimentek az utcára. Nem kellenek katedrálisok, kórházak kellenek – írták fel román fiatalok egy táblára a szerda esti marosvásárhelyi tüntetésen, meghordozva a főtéri ortodox katedrális mellett is. A pártok rotációban lopnak, állították továbbá, börtönbe kívánva a „büdös semmiháziakat”.

Az országon átsöprő elégedetlenségi hullám az eliteket veszi célba, s nem csak a politikait: új elem, hogy a Colectiv-tragédia alkalmával az áldozatokkal túlságosan nem szolidarizáló, sőt, a rockzene keményebb irányzatának híveivel láthatóan közösséget vállalni nem tudó román ortodox egyház vezetői is kapnak most a feketelevesből.

Hozzátehetnénk: az elégedetlenség jogos, s a céltáblára került személyek igazságtalanságra nem panaszkodhatnak. De hiába testesítik meg személyükben a politikai és egyházi vezetők a romániai korrupciót, a jelenség sokkal mélyebb annál, hogy egyszerűen az elit leváltása orvosolná a helyzetet.

Hiszen korrupt mindenki, aki egyszer valaha valahol pénzt adott rendőrnek, hivatalnoknak, orvosnak egy plusz, értsd: a köz többi tagjához képest plusz juttatás, elbánás, hozzáállás, szolgáltatás reményében. Korrupt persze az is, aki a pénzt elvette. Idővel annyira általános lett a jelenség, hogy már nem kedvezőbb, hanem „normális” elbírálásért adják és kapják. A hivatalokban nem azok ülnek, akik megérdemlik, hanem akik valakinek a valakijei voltak. Így jutottunk el oda, hogy egy szórakozóhely engedélyeztetési folyamata nem arra alapszik, hogy megfelel-e a hely a törvényes előírásoknak, hanem elő tudja-e teremteni a tulaj a temérdek hivatalos papírt, s tett-e melléje borítékot. Ha igen, még aznap megkapja az engedélyt úgy, hogy senki egy pillantást sem vet magára a szórakozóhelyre.

A korrupció tetten érhető az élet minden területén. S van, ahol szintén emberéleteket követel: nap mint nap emberek halnak meg a közutakon azért, mert ennek az országnak (megyének, városnak, községnek) a vezetői huszonöt év alatt sem voltak képesek egy normális infrastruktúrát kiépíteni. A törvények, előírások betartatásának elmulasztása és az infrastruktúra hiánya miatt a közlekedési kultúra gyilkos ösztönökre hallgat. Csak az elmúlt napokban Marosvásárhelyen és környékén tetemes anyagi kár keletkezett közlekedési balesetekből, de egy ember életét is vesztette, miközben az átjárón próbált átkelni. Mindez következménye az országban uralkodó állapotoknak: a rendezetlen közlekedési viszonyoknak, a gépkocsivezetők türelmetlenségének, agresszivitásának, ami szintén következménye annak, hogy az állam nem látja el feladatát, s nem tesz meg mindent az állampolgárok biztonságáért.

Ezek a jelenségek nem fognak megszűnni egyik napról a másikra, a korrupció ezen kultúrája ott van mindenkinek a vénájában, aki ennek az országnak a polgára.

Talán ebből az ördögi körből szeretnének kitörni ezek a fiatalok, akik e hideg novemberi estéken az utcára vonulnak. Tiszta, világos, mindenki által betartható és betartatott szabályokat. Rokonizmus helyett meritokráciát. Valóban ingyenes egészségügyet és közoktatást. Tényleg egyenlő esélyeket. Képmutatás helyett szubsztanciát. Arrogáns egyház helyett emberközeli vallást. Biztonságos közlekedést, az embereket védő és szolgáló közszférát. Mindazokat az eszméket és értékeket, amelyeket lefektettek, megfogalmaztak, de amelyeknek csak a látszatát tartották.

Azt mondják, ilyen gyökeres társadalmi változásra hosszú, nagyon hosszú időre van szükség. Huszonöt évet már elpazaroltunk. Nevezzenek egoistának: nem csak a gyerekeinknek, magamnak is szeretném a változásokat. Akik az utcákra kivonultak, még hiszik, hogy ez lehetséges. A legtöbben viszont otthon maradtak.

Mi magyarok például most nem nagyon képviseltetjük magunkat a tüntetéseken. Talán ha a sok román lobogó mellett feltűnne egy-két székely vagy magyar is, segítene dilemmázásunkban. Legalábbis itt, Vásárhelyen.