A helyes magatartás

Ha jó az idő, akkor cserépcsere: Csíkszeredában napok óta egyre-másra tömbháztetőkre mászott munkások dobálják le a tél viszontagságaitól szétmállott fedőelemeket, újakkal helyettesítve azokat.

Figyelmeztető szalagot húznak ki az épületek köré, nehogy az arra járó gyanútlan gyalogos fején koppanjon egy fentről lehajított súlyos cserép. Egy ilyen, de eltúlzott, a járókelők testi épségének veszélyeztetéséhez a munkásoktól diszkoszvetői képességeket igénylő távolságra kitolt „veszélyzónán” át vezetett az utam. Láttam, hogy a cserepek kicserélődtek, későre is járt, senki nem volt már a tömbház tetején, így rövidítettem. Mintha lesben állt volna egy úriember, úgy förmedt a lakóépület sarkából előugorva, érezhető magyaros kiejtéssel román nyelven rám: mit keresek a szalagok határolta balesetveszélyes területen belül. Épp telefonáltam, csíkiason, székelyesen, hangosan, magyarul. Azonnali replikám így hangzott: ha ön magyar, és hallja, hogy én is, akkor miért szól hozzám románul? Hát, ha véletlenül nem magyar lenne, akkor megsértődne – válaszolta.

Aligha. Sőt, a minap összefutottam egy bevásárlóközpontban a csendőrség szóvivőjével, akivel hivatalos információkérések során mindig románul beszélgetünk, holott nagyon jól tud magyarul. Az adatigénylésekkor viszont jobban, választékosabban ki tudja magát fejezni anyanyelvén, amit tiszteletben is tartok. Nos, „civil” találkozásunkkor magyarul köszöntött, én meg zavaromban románul válaszoltam, s pár mondatos beszélgetésünk is ilyen félszegre sikerült részemről: míg ő az én anyanyelvemen társalgott, én balga módon az ő nyelvén. Istenem, de ostobán éreztem magam!

A kölcsönös tisztelet jegyében, a helyes magatartást szem előtt tartva próbálok igazodni mindenkihez, de tartok attól, hogy ha a „félelem” miatt mindig az ország nyelvét helyezzük előtérbe, akkor oda jutunk itt is, mint az egyre beszűkölő székely-magyar határvidékeken élő, magyarul csak négy fal között megszólalók. Csíkszeredában senkinek nem lehet sértő, ha egy ismeretlen magyarul szól hozzá. Még akkor sem, ha román.