Sánta István Csaba leginkább azzal vívta ki a szakma és a közönség elismerését, hogy elismert dzsesszlegendákat fényképezett le az elmúlt évek során, olyanokat, akik akik java része még hetven, nyolcvan éves korában is elkápráztatja az ilyenfajta zenére érzékeny fülűeket. Időt, fáradtságot nem kímélve, szinte pénz nélkül jár a nyomukban, európai és amerikai fesztiválokon, dzsesszklubokban és koncerttermekben fényképezi Ornette Colemant, Chick Corea-t, Quincy Jonest és másokat. Kiállításának különös hangsúlyt ad, hogy az általa módszeresen megörökített zenészek közül többen nincsenek már az élők sorában.

Sánta István Csaba Sepsiszentgyörgyön született, de korán Budapestre költözött, hogy a Práter utcai iskola fényképész szakán sajátítsa el a fotózás alapjait. Elmondása szerint 2002-ben személyes találkozása Henri Cartier-Bressonnal, illetve később Josef Koudelkával nagy hatást gyakorolt rá. Utazásai során kiemelkedő nemzetközi fesztiválokon vett részt hivatásos fotósként, többek közt: Hong Kongi Jazz Fesztivál, Montreux Jazz Fesztivál, Bécsi Jazz Fesztivál, Londoni Jazz Fesztivál, Torino Jazz Fesztivál, New York Winter Jazzfest. Ugyanakkor számtalan dzsesszklubot meglátogatott, beleértve New York összes híres dzsesszklubját, illetve olyan híres koncerttermekben is fotózott, mint a New York-i Carengie Hall és az Opera, az Albany-beli Egg, a londoni Barbican, illetve a szintén londoni Royal Festival Hall, a bécsi Konzerthaus illetve a budapesti Művészetek Palotája.

A csütörtökön nyíló kiállítás anyagával kapcsolatban a fotós elmondta: egy projekt részeként lett összeválogatva, aminek alapjául a Peter Von Bartkowski által készített amerikai dzsesszzenészek családfája szolgál. Ez a családfa a dzsessz születésétől napjainkig a különböző stílusirányzatok kiemelkedő és meghatározó egyéniségeit sorakoztatja fel, akik közül mára sajnos kevesebb mint a negyede él. A fotókat Sánta István Csaba Kincses Károly fotómuzeológussal közösen állította össze.
A fotós szerint a dzsessz-zene és a fotográfia szorosan összekapcsolódik egymással, sőt, külön műfaja a fényképészetnek. „Amióta a dzsessz műfaj megszületett, a fotográfiában a kezdetektől fogva megörökítették. Ma már a koncertfotózáson belül mint alműfaj létezik olyan fogalom, hogy dzsesszfotózás, és sok fotós e zenei műfaj dokumentálására szentelte az egész életét, elég csak Herman Leonard nevét megemlíteni, aki minden idők egyik legnagyobb dzsesszfotósa volt. Szerintem a dzsessz és a fotó a szenvedély szintjén találkozik és lesz belőle dzsesszfotó, ehhez mindkettőt szeretni kell” – fogalmazott a fotóművész.

Az évek óta külföldön élő fotósnak erős kötődése van Sepsiszentgyörgyhöz. Mint mondta, szoros kötelék fűzi szülővárosához, elsősorban a rokoni szálak és barátok által, de a fotózásban is keresi az erdélyi helyeket, embereket. „A fotózásban a társadalomábrázolás műfajon belül Erdély adja számomra a legnagyobb inspirációt. Azon belül is a természetközeli, vidéki életforma, ahogy azt gyermekkoromban én is megéltem a rokonoknál” – mondta.

Sánta István Csaba legutóbb 2008-ban, a Szent György Napok alatt állított ki itthon, akkor egy kamion rakterében volt látható dzsessz tematikájú kiállítása, és tervei szerint a közeljövőben ismét bemutatkozik szülővárosa közönségének. A fotós utolsó kiállítását New Yorkban rendezte a Magyar Főkonzulátus kiállítótermében, a budapesti tárlat október 5-ig lesz látható.