Tehetségkutatón Madaras Gábor unokája

– Milyen meggondolásból jelentkeztél a Bummtv.com tehetségkutatójára?

– Mindig is szerettem énekelni, de körülbelül egy éve járok énektanárhoz. A Megasztár marosvásárhelyi válogatóján is részt vettem, de ott több ezer jelentkező közül nem sok esélyem volt, valamint a fellépésem sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Úgy gondoltam, hogy itt több esélyem van, és jobban fel is voltam készülve.

– Összehasonlítva a magyarországi és hazai tehetségkutatót mit tapasztaltál? Látsz különbségeket?

– Már a két válogatás is eltérő volt. Bár a kézdivásárhelyi tehetségkutatón nem voltunk annyira tájékoztatva, jobb hangulata volt. Jobb körülmények voltak, ugyanis egy színpadon énekelhettünk a Vigadóban, míg a megasztáros casting a Várban egy busz előtt zajlott. Szabadtéren eleve a hangzás sem olyan, mindemellett pedig a kézdivásárhelyin csak a zsűri volt jelen, a megasztáros felvételt pedig mindenki láthatta, ami már eleve egy plusz stresszt jelentett.

– Továbbjutottál már két fordulón...

– Igen, a castingon 36 jelöltet válogattak ki, az első elődöntő pedig múlt hét csütörtökén volt, azután 28-an maradtunk bent. December 9-én lesz a következő forduló. Nem az az elsődleges célom, hogy ezt megnyerjem, de úgy érzem, ez nagyon jó esély arra, hogy közönség előtt élőben kipróbáljam, mit tudok. Emellett pedig nagyon jó buli, remek a hangulat.

– Nincs versenyhelyzet?

– Egyáltalán nincs. Egy nagy buli az egész. Meglepett engem is, mert nem számítottam rá, hogy ilyen jól érzem majd magam. Mindenki segít a versenytársainak, egyáltalán nincs piszkálódás, vagy ilyesmi. Adott ponton sokkal érdekesebb lett volna a színfalak mögött nézni a produkciókat, mint a színpadon. A gitárosok zenéltek, mindenki velük együtt énekelt, volt egy dobos srác, aki ütötte a ritmust. Elhatároztuk, hogy fellépünk egy közös dallal. Charlie Jég dupla whiskyvel című számát adtuk elő, meg is lepődtek a szervezők.

– Mit vársz el ettől a tehetségkutatótól? Szeretnél énekesnő lenni hosszútávon?

– Nem azt várom, hogy most felfigyeljen rám valaki, inkább azt szeretném kipróbálni, hogy milyen hatással vagyok a közönségre. Úgy vélem, egy folyamaton megyek át, meg kell találjam a saját stílusomat, azt, amiben jól érzem magam, jó vagyok, és át is tudom adni a közönségnek. Persze szeretném, hogy legyenek fellépéseim majd, de úgy érzem, ha kiesnék, megtalálnám a módját, hogy folytatni tudjam, ha ezt akarom.

– A te eseted azért is különleges, mert Madaras Gábor unokája vagy. Mit jelent ez neked? Mennyiben befolyásolt ez abban, hogy te is az éneklés felé kacsingass?

– Énekelni eddig is énekeltem, mert egy kórus tagja vagyok. Madaras Gábor nótaénekes volt, én nem az ő műfajában szeretnék tevékenykedni, de attól sem zárkózom feltétlenül el. Valószínű, hogy bennem volt a mag, hiszen a testvérem is énekel egy együttesben. Az egy-négy osztályt a művészetiben végeztem zongora szakon. Most sajnálom is, hogy nem folytattam annak idején, valószínű sokkal könnyebb lenne most, ha zene szakon végeztem volna. A többi versenyző esetében is látom, hogy mekkora előny a zenei tanulmány.

– Ismerted nagytatádat?

– Csak hallomásból. Azt tudom, hogy érdekes személyiség volt. A napokban beszélgettünk anyukámmal arról, hogy a művész egy más „állatfaj”, másként gondolkodik, más dolgokra fekteti hangsúlyt.