Székely kaszinóból nyitott műterem

Egy Magyarországra települt testvérpár próbálja Nyárádszereda kulturális életét fellendíteni az elkövetkezendő hetekben. Csütörtökön este a szinte halálból visszatért festőművész, Losonczi Béla műtermét avatják fel, ahová az elkövetkezendőkben több kulturális programot is terveznek.

Szász Cs. Emese

2013. július 11., 11:502013. július 11., 11:50

2013. július 11., 12:062013. július 11., 12:06

Losonczi Béla műterme nyílik meg szombaton Nyárádszeredában, a régi Székely Kaszinóban – hirdetik a kézzel készített plakátok, még Marosvásárhelyen is. Losonczi Csongor nem olyan rég fedezte fel Nyárádszeredában a valamikori Székely Kaszinó épületét. Meglátta és megszerette a 3–400 négyzetméteres, romos állapotú, de csodaszép házat, elkérte a tulajdonosától, a református egyháztól, majd állagjavító munkálatokba fogott. „A Székely Kaszinó régen olyasféle közösségi ház volt, bálokat, keresztelőket összejöveteleket, guzsalyozást tartottak benne, de aztán államosították, és tönkrement. Mi kicseréltük a tetőcserepeket, a kitörött ablakokat, meszeltünk, festettünk, álmennyezetet raktunk, három teherautónyi szemetet hordtunk el” – sorolja az utóbbi hetek munkálatait Losonczi Csongor.

A halálból visszatért festőművész

Az épületben csütörtök este nyitják meg Losonczi Béla látogatók előtt is nyitott műtermét. A festőművész Marosvásárhelyen született, családjával a 80-as évek elején költözött ki Magyarországra. Jobbkezesként nemrégiben tanult meg bal kézzel festeni, ugyanis három és fél éve agyvérzést kapott. „Az, hogy életben maradt, hogy felépült, és most fest, igazi csoda. Az öcsém négy hónapig volt kómában, alkoponyacsontjának helyén gyermektenyérnyi platinalemez van, ami azzal jár, hogy Béla nem tud mozogni, jobb oldalára teljesen lebénult. Beszélni szavakban és tőmondatokban tud, az íráskészsége elveszett. Jobbkezesként azonban nemrégiben megtanult bal kézzel festeni, visszatért saját stílusához, sőt azóta még tisztábban, jobban fest” – mondja el öccséről Losonczi Csongor. A jobb agyfélteke felelős az „elvontabb” dolgokért, a mintázatok és formák felismeréséért, az arcvonásokra való emlékezésért, a művészetek értékeléséért, a humorért, a zenéért, a táncért, a képzelőerőért és a térbeli képességekért. Más szóval a kreativitásért. Losonczi Bélának a szerencsétlenségben ez volt a szerencséje: a szókészletét majdhogynem elfelejtette, talán százra „szűkítette”, de a népdalokat és a képalkotó fantáziáját, az érzelmeit nem érte kár.

A lebénult művész részleges felépülése után „re-creatio” tárlatával először Herceghalomban, majd a budapesti MAMŰ-galériában mutatkozott be, egy évvel ezelőtt pedig a marosvásárhelyi Múzeum Kávézóban ismerhettük meg A munkáin keresztül kíván átfogó képet mutatni a betegség előtti és utáni állapotáról. A két időszakot egy olyan rajzsorozat köti össze, amelyen végigkövethető a művész által átélt nehéz időszak.

Kultúra minden mennyiségben

Losonczi Béla néhány munkája került most kiállításra a nyárádszeredai régi Székely Kaszinóban. A megnyitót csütörtökön 20 órától tartják, amelyen a beszédek mellett Ila Gábor is zenélni fog. A szervezők azonban úgy tervezik, hogy a műterem az elkövetkezendőkben egyfajta összművészeti fesztiválnak ad majd otthont másfél-két hónapig. „Beszéltünk már több művésszel is, szeretnénk legalább a hétvégékre programot szervezni, legyen az kiállítás, performansz, zene, dzsessz, sőt film, színház is. Alakulóban van már a programunk” – jegyezte meg Losonczi Csongor, aki valahogy úgy képzeli ezt a nyárádszeredai helyszínt, mint amilyen valamikor a zsámbéki összművészeti fesztivál volt Magyarországon.

„Fel szeretnénk lendíteni Nyárádszereda nem létező kulturális életét” – szögezte le frappánsan az ötletgazda.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei