Fotó: Veres Nándor
Táncos tornaóra zajlik éppen az Elvesztettem zsebkendőmet gyerekdal akkordjaira a Riehen Egyesület által működtetett Providentia Idősek Klubjában. Körbe állnak az idős emberek, dalolnak, tornásznak, majd megpihennek, és elmesélik, milyen felbecsülhetetlen értéke van annak, hogy ők ehhez a közösséghez tartoznak.
2014. október 15., 10:322014. október 15., 10:32
Nemrég adtunk hírt arról, hogy tizedik születésnapját ünnepelte a Providentia Idősek Klubja, Barta Árpád pedig büszkén mutatja a születésnapra kiadott emlékkönyvet, benne több versével is. A 85 éves Árpi bácsi már tíz éve látogatja a klubot, mely, mint fogalmaz, „oázis az életében”. „Számomra nagy élmény ide tartozni. 24 éve vagyok özvegy, a klub kivezetés a depresszióból” – mondja Árpi bácsi, aki lányánál lakik Csíkszeredában, csak a nyarakat tölti otthon, a Kászonokban. „Legjobban a társaság tetszik. Jó itt lenni, itt szeretet van, otthon, egyedül nehezebb lenne. Olyan ez, mint egy nagy család” – lelkendezik, majd elsiet, mert várják a römipartnerek.
„Olyanok vagyunk, mint a testvérek”
A zenés torna után szabad foglalkozás van, egyesek a napi sajtót böngészik, mások társasjátékot játszanak, teáznak, beszélgetnek, és örülnek a vendégeknek, azaz nekünk.
Borcsa néni kedvenc időtöltése a varrás, de szeret festegetni, és már rengeteg verset írt. „Azóta ide járok, mióta a svájciak megnyitották a klubot. Akkor is székely ruhát vettem fel, s most is, a tizedik születésnapon, majd legközelebb a hónap végén a szüreti bálra veszem fel a szőttest. Tizenkét éve vagyok özvegy, gyermekeimmel lakom egy udvaron, de hát nekik megvan a saját programjuk, így én ide járok, amikor csak tehetem. Szeretnek a programvezetők, mi is szeretjük őket, sokszor úgy képzelem, mintha nagyszüleik lennének” – meséli mosolyogva a 77 éves Keresztes Borbála.
Tulajdonképpen minden foglalkozást szeret – mondja –, de talán a legjobb akkor, amikor születésnapokat, névnapokat ünnepelnek, akkor elénekli nemcsak az ünnepelt, hanem mindegyikük nótáját. „Olyanok vagyunk itt, mint a testvérek” – jegyzi meg. „Jöjjenek el a szüreti bálunkba, nézzék meg, hogy tudunk mulatni” –búcsúzik.
A 76 éves Bíró Klára hat éve klubtag, húsz éve özvegy. „Csíkszeredában élek, de számomra hatalmas segítség, hogy reggel idehoznak, délután hazavisznek. Tiszteletben tartjuk egymás, jól érezzük magunkat. Feltöltődünk. Otthon magányosak lennénk” – mondja, és lelkesen mesél a közös kirándulásokról.
Reggelit és ebédet is kapnak
A Providentia Idősek Klubjának foglalkozásait két csoportra osztva összesen 35 idős ember látogatja, a csoportok heti rendszerességgel váltják egymást. Nagy segítség a sok esetben nehézkesen mozgó időseknek, hogy amennyiben igénylik, reggel otthonaikból a zsögödi klubhoz szállítják őket, illetve a kora délutáni órákban haza. Jelképes összeg ellenében reggelit és ebédet is kapnak.
„Minden napnak megvan a programja, melynek célja a testi és szellemi frissesség megőrzése. Tornászunk minden reggel, memória- és logikai gyakorlatokat végzünk, van felolvasás, filmvetítés, járunk kirándulni, sokat barkácsolunk. Farsangot és szüreti bálokat ülünk” – vázolja a programot Mészáros Zsófia. A fiatal programvezető elmondása szerint a klubtagok életében fontos szerepet játszik a fiatalabb generációval való kapcsolattartás. Volt példa arra, hogy az idősek a Csipike óvodába jártak mesélni a gyerekeknek, de a klubba is szívesen fogadják a fiatal látogatókat.
Mi búcsúzunk, de újabb vendégek érkeznek. Két diáklány a dolgozatíráshoz kér segítséget az idősektől: meséljenek a kalákáról. Ők pedig lelkesen elevenítik fel a múltat.
szóljon hozzá!