Providentia, gyógyír a magányra

•  Fotó: Veres Nándor

Fotó: Veres Nándor

Táncos tornaóra zajlik éppen az Elvesztettem zsebkendőmet gyerekdal akkordjaira a Riehen Egyesület által működtetett Providentia Idősek Klubjában. Körbe állnak az idős emberek, dalolnak, tornásznak, majd megpihennek, és elmesélik, milyen felbecsülhetetlen értéke van annak, hogy ők ehhez a közösséghez tartoznak.

D. Balázs Ildikó

2014. október 15., 10:322014. október 15., 10:32

Nemrég adtunk hírt arról, hogy tizedik születésnapját ünnepelte a Providentia Idősek Klubja, Barta Árpád pedig büszkén mutatja a születésnapra kiadott emlékkönyvet, benne több versével is. A 85 éves Árpi bácsi már tíz éve látogatja a klubot, mely, mint fogalmaz, „oázis az életében”. „Számomra nagy élmény ide tartozni. 24 éve vagyok özvegy, a klub kivezetés a depresszióból” – mondja Árpi bácsi, aki lányánál lakik Csíkszeredában, csak a nyarakat tölti otthon, a Kászonokban. „Legjobban a társaság tetszik. Jó itt lenni, itt szeretet van, otthon, egyedül nehezebb lenne. Olyan ez, mint egy nagy család” – lelkendezik, majd elsiet, mert várják a römipartnerek.

„Olyanok vagyunk, mint a testvérek”

A zenés torna után szabad foglalkozás van, egyesek a napi sajtót böngészik, mások társasjátékot játszanak, teáznak, beszélgetnek, és örülnek a vendégeknek, azaz nekünk.

Borcsa néni kedvenc időtöltése a varrás, de szeret festegetni, és már rengeteg verset írt. „Azóta ide járok, mióta a svájciak megnyitották a klubot. Akkor is székely ruhát vettem fel, s most is, a tizedik születésnapon, majd legközelebb a hónap végén a szüreti bálra veszem fel a szőttest. Tizenkét éve vagyok özvegy, gyermekeimmel lakom egy udvaron, de hát nekik megvan a saját programjuk, így én ide járok, amikor csak tehetem. Szeretnek a programvezetők, mi is szeretjük őket, sokszor úgy képzelem, mintha nagyszüleik lennének”  meséli mosolyogva a 77 éves Keresztes Borbála.

Tulajdonképpen minden foglalkozást szeret – mondja –, de talán a legjobb akkor, amikor születésnapokat, névnapokat ünnepelnek, akkor elénekli nemcsak az ünnepelt, hanem mindegyikük nótáját. „Olyanok vagyunk itt, mint a testvérek”  jegyzi meg. „Jöjjenek el a szüreti bálunkba, nézzék meg, hogy tudunk mulatni” búcsúzik.

A 76 éves Bíró Klára hat éve klubtag, húsz éve özvegy. „Csíkszeredában élek, de számomra hatalmas segítség, hogy reggel idehoznak, délután hazavisznek. Tiszteletben tartjuk egymás, jól érezzük magunkat. Feltöltődünk. Otthon magányosak lennénk”  mondja, és lelkesen mesél a közös kirándulásokról.

Reggelit és ebédet is kapnak

A Providentia Idősek Klubjának foglalkozásait két csoportra osztva összesen 35 idős ember látogatja, a csoportok heti rendszerességgel váltják egymást. Nagy segítség a sok esetben nehézkesen mozgó időseknek, hogy amennyiben igénylik, reggel otthonaikból a zsögödi klubhoz szállítják őket, illetve a kora délutáni órákban haza. Jelképes összeg ellenében reggelit és ebédet is kapnak.

„Minden napnak megvan a programja, melynek célja a testi és szellemi frissesség megőrzése. Tornászunk minden reggel, memória- és logikai gyakorlatokat végzünk, van felolvasás, filmvetítés, járunk kirándulni, sokat barkácsolunk. Farsangot és szüreti bálokat ülünk”  vázolja a programot Mészáros Zsófia. A fiatal programvezető elmondása szerint a klubtagok életében fontos szerepet játszik a fiatalabb generációval való kapcsolattartás. Volt példa arra, hogy az idősek a Csipike óvodába jártak mesélni a gyerekeknek, de a klubba is szívesen fogadják a fiatal látogatókat.
Mi búcsúzunk, de újabb vendégek érkeznek. Két diáklány a dolgozatíráshoz kér segítséget az idősektől: meséljenek a kalákáról. Ők pedig lelkesen elevenítik fel a múltat.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei