Látogatós hagyományaink

Csíkszentkirályi betlehemezők a csíkszeredai Vár téren

Betlehemezés

A legismertebb karácsonyi szokások közé tartozik a betlehemezés, amely több szereplős dramatikus játék avagy misztériumjáték. Vidékünkön a ferences szerzeteseknek volt nagy szerepük a szokás elterjedésében. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú betlehem, amelyben a szent család látható. Állandó szereplői a pásztorok, a napkeleti bölcsek, Szent József, Mária, az angyalok, ez néhol a huszár és a betyár alakjával egészül ki.

Többnyire bekérezkedéssel kezdődik a betlehemezés, majd miután az illető család engedélyt ad arra, hogy belépjenek a házba, következik a szálláskeresési jelenet, és eljátsszák azt a bibliai történetet, amikor József és Mária szállást próbál találni, de visszautasítják őket. Ezt követi a pásztorjáték, amely főleg Erdélyben domináns. Különböző énekek is őrzik ennek az eredetét, mint például a Pásztorok, keljünk fel kezdetű. Nagyon sokszor komikus jelenetek is vannak benne, általában a három pásztor (köztük a nagyothalló öreg) tréfás párbeszédén alapszik, amelyben a fiatalok az idős pásztorral viccelődnek, vagy meghal az idős pásztor és feltámasztják a fiatalabbak, majd közösen látogatnak el a Kisjézushoz. (Az erdélyi betlehemes szerkezeti elemei: bekérezkedés, szálláskeresés, pásztorok ébresztése, öreg pásztorral folytatott párbeszéd, ajándékvitel, adománykérés.)

Vannak olyan mozzanatok a betlehemezésen belül, amikor lépegetve mondják a szöveget a szereplők, ez a típusú játék különösképpen a 18. századi, diákok által játszott betlehemezéshez vezethető vissza, de a szokás szerkezeti felépítésének alakításában is nagy szerepük volt az akkori – főként piarista – iskoláknak.

Az idők folyamán sok minden változott a betlehemezésben. Régen a betlehemezésnél volt egyfajta szabályozás, nem vehettek részt a szokásban nők, csak férfiak. A betlehemezésnél megjelenő pásztorokat vagy a királyokat felnőtt férfiak alakították, az angyalokat, illetve Máriát fiatal, lányos arcú fiúk. Nem engedélyezték, hogy lányok is szerepelhessenek. (Az, hogy csak férfiak szerepelnek, egyes vidékeken még a rendszerváltás utáni első években is előfordult.) A huszadik században került aztán sor arra, hogy Máriát és az angyalokat lányok alakítják.

Gyakran vaskosabb, profán jelenetekkel volt telítve egy-egy betlehemes játék, ezt az egyház próbálta távol tartani magától, és inkább a lelki üdvösségre helyezni a hangsúlyt. A betlehemezés sokszor nyílt térben zajlott, egy-egy ház előtt vagy az utcán, később a templomba, majd a családi térbe szorult, a nyilvános térből az intimbe.

A középkorban a betlehemezésnek kialakult az a formája, amelyet a templomokban gyakoroltak. Ez volt a bábtáncoltató betlehemes, amikor az oltáron különböző bábokkal játszották el a betlehemi történetet. Ezt a felvilágosodás korában kitiltották a templomból, mert úgy gondolták, hogy nem illik a szakrális térbe. Ebben többnyire Heródes, a Halál, angyal, ördög, pásztorok, valamint egy adományokat gyűjtő figura is szerepelt.

A betlehemezésnek a részeként a paradicsomjátékok is domináltak bizonyos vidékeken. Ezekben általában a Paradicsomból való kiűzetést mesélték el, azaz Ádám és Éva történetét. A paradicsomjátékot december 24-én, karácsony előestéjén mutatták be, Ádám és Éva alakját itt is férfiak alakították. A betlehemezést karácsony előestéjéhez szokás kötni, de majdnem a teljes adventi időszak erre szolgált.

Regölés

A regölésben is elhangzanak mondókák, de ennek inkább termékenység- és egészségvarázsló szerepe van. A regölés karácsony másodnapjához, december 26-ához köthető, Szent István vértanú napjához.

Sokan állítják, hogy a honfoglalás előttre tehető az eredete, és a sámánizmussal van összefüggésben. A sámán közvetítő volt e világ és a túlvilág között, révületbe esett, vagyis rejtezett vagy révült. A regölő énekekben rendszeresen előfordul a Haj, regő, rejtem sor refrénként, a regő, rejtem szavakat hozzák összefüggésbe a sámán révülésével.

Magának a szokásnak van egy olyan vonatkozása is, mint ahogy a nevében is benne van, hogy összeregölték a fiatalokat. A regölés szövegében is megtalálható, hogy egy fiút és egy lányt regölnek össze, azaz verses formában párosítanak. Általában a regölés résztvevői, a regösök fiatal legények voltak. De olyan változata is volt, például Udvarhelyszéken, amikor fiatal házaspárokat regöltek össze: a már szintén házas legények látogattak el fiatal házasokhoz, ezáltal is legitimizálták az ifjú pár kapcsolatát.

A regölésben vannak misztikus jelenetek is, a szövegben gyakran megjelennek kereszténység előtti elemek, mint például a csodaszarvas vagy a hold- és napmotívum.

Kántálás

A kántálás már nem annyira dramatikus, inkább jókívánságmondó népszokás, különböző korosztályok jártak kántálni egymáshoz: délben a gyerekek mentek, délután a fiatalok, késő este a házasemberek kántáltak. Olyan kántáló énekeket énekeltek, mint például a Mennyből az angyal. A kántálás is, akárcsak a betlehemezés, a bekérenzkedéssel kezdődött, miután pedig elhangzottak a kántáló énekek, a család megjutalmazta, megvendégelte gyümölccsel, süteménnyel a kántálókat, az idősebbeket itallal, pálinkával, borral. Ez is szintén adventi időszakban történt, de nem csak karácsonyhoz, hanem az újévhez is kötötték.

Hejgetés

A termékenységvarázsló népszokások között találjuk még a hejgetést vagy urálást, ez Moldvában, illetve a Gyimesekben az év utolsó napján volt szokásban. A gyerekek rozsot és árpát szórtak a lakótérbe, ahová ellátogattak, ezzel is próbálták előidézni a bőséget a következő évre. Nagyon gyakran verses formában is elmondták a búza történetét a búza elvetésétől a kenyérsütésig.

Szentcsaládjárás

Ebben a népszokásban páratlan számú család vesz részt. Egy szentképet vagy egy kisebb betlehemet visznek egymáshoz, mindennap változtatják a helyszínt. Ez az adventi időszakban gyakorolt népszokás, viszonylag új keletű, a 20. század elejétől kezdett elterjedni. Vannak a betlehemezéssel rokonítható szöveges elemei.

Medvealakoskodás

A téli ünnepkörben megjelenő szokások közé sorolhatjuk még a medvealakoskodást, medvetáncoltatást. Nagyon gyakori az átjárás a farsangi népszokások alakoskodói és a karácsonyi ünnepkörben előforduló alakoskodók között. Bundát vesznek a hátukra, arcukat maszkkal takarják el, zajt keltenek. Ezek mindkét ünnepkörben megjelennek, de a farsangi szokásokban valamivel dominánsabbak.