„Tudom, hogy késő van, de én úgy szeretek játszani”

A négy bohózatból – többek közt a társulat Éva nénijének legkedvesebb szerepeiből is – összeválogatott produkció előtt a Hahota alapítója, Puskás Győző köszöntötte az ünnepeltet. Elmondta, hogy tizenkét évvel ezelőtt, hogyan is ment oda az akkor – alig 58 évesen – nyugdíjazott színésznőhöz, hogy meghívja őt, legyen a társulat tagja. Székely M. Évában pedig nem egy dívára, hanem egy nagyszerű emberre talált a társulat, s mindezt egy hatalmas virágcsokorral köszönték meg neki.

A társulat Éva nénije a színpadon meghatódva mesélt egy történetet, amelyben egy kislány naphosszat játszik az udvaron, az édesanyja pedig behívja, hiszen már késő van, ideje befejezni a játékot. A kislány pedig úgy válaszol: Tudom, hogy késő van, de én úgy szeretek játszani. „Tisztelt közönség! Én is így vagyok. Tudom, hogy késő van, eltelt fölöttem már az idő, de én úgy, de úgy szeretek játszani!” – fejezte be beszédét a hetvenéves színésznő, akit hatalmas taps fogadott.

A rövid köszöntés után elkezdődött a kabaré: Székely M. Évát láttuk szigorú anyós szerepében, de Csendes Izabella nevezetű állatvédőként is. Utóbbi azért érdekes, mert a művésznőnek ez volt az első szerepe a Hahota színpadán. A kacagás pedig nem maradt el, s a virágcsokrok sem, az előadás után Székely M. Éva alig bírta tartani a sok-sok virágot, amelyeket a közönség soraiból kapott, s alig bírta ki könnycsepp nélkül a percekig tartó vastapsot.