Molnár Rajmond
2019. február 06., 15:292019. február 06., 15:29
2019. február 07., 17:562019. február 07., 17:56
Érdemes-e zenét kérni a DJ-től, s mit él át az előadó, miközben egy éjszaka alatt több száz ember ízlésének kell megfeleljen, de sokan mégis számon kérnek rajta egy-egy le nem játszott zenét? Az előadó feladata nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek sokan gondolják.
Amióta létezik a DJ szakma, azóta részét képezi a zenekérés a közönség részéről. Nyilván az előadó dolga elsősorban a szórakoztatás, viszont gyakran tapasztalni, hogy egyesek „átesnek a ló túloldalára” e téren. DJ-ként úgy gondolom, jó néhány fontos kérdést letisztázni a témában, hátha ez a cikk segíthet abban, hogy a szórakozni vágyók tisztábban lássák, milyen kihívásokkal találkozik egy előadó egy este folyamán, s miért nem tanácsos zenét kérni, illetve ha mégis arra kerülne sor, hogyan érdemes azt.
A legtöbb DJ-nek ismerősen hangzik a következő jelenetsor: éppen zenét szolgáltat egy éjszakai rendezvényen, majd hirtelen a semmiből elé tör a következő szállóige: „Lehet számot kérni?”. A DJ felteszi a kérdést, hogy miben segíthet, majd jön is a kívánt szám, amely egyrészt lehet, hogy egyáltalán nem talál az ő stílusához, illetve az este tematikájához, másrészt teljesen felborítaná a buli menetét, amelyet addig gondosan felépített. A lemezlovas udvariasan közli az illetővel, hogy sajnálja, de nincs meg neki a kívánt zene, esetleg már elhangzott az este folyamán, a lényeg, hogy semmiképpen nem tudja lejátszani. Az ez utáni forgatókönyvre több variáció is létezik, a leggyakrabb viszont az szokott történni, hogy a vendég mérhetetlenül megsértődik, sarkon fordul és elmegy. Az is gyakori, hogy okostelefonos vagy internetkapcsolat révén kérik az adott zenét, de a már említett okok miatt ennek sem lehet sok beteljesülési esélye.
Érdemes viszont tudni, ahhoz, hogy egy DJ egész estén át, vagy akár a fellépési ideje alatti egy-két óra leforgása alatt fenntartsa a közönség érdeklődését, fel kell vezesse az általa előadott zenei szettet, megfelelő adagokban kell lejátssza a nagyobb érdeklődést övező zenéket, s természetesen ügyelnie kell arra, hogy a zenéket úgy „mixelje össze”, hogy a közönség ne érezzen összeférhetetlenséget a váltások között. Sokszor egy-két perce van csak kiválasztani a következő zenét a több száz közül, közben figyelnie kell, hogy mozog e a közönség, mindemellett pedig technikásnak kell lennie, s esetlegesen reagálni a hozzá érkező kérésekre. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb DJ egy adott zenei stíluson belül mozog, amibe nem fér bele, hogy az azon kívül álló zenéket játssza le. Ha analógiával élünk: a „mekiben” sajtburgert kérsz, és nem pizzát, mert tudod, hogy az ott nincs. Így van – vagy legalábbis így kellene legyen – a DJ-k, különböző előadók esetében is.

Hétközben sajtótájékoztatókra jár, interjúkat készít, majd a billentyűk közé csap és cikket ír, hétvégenként pedig összekeveri a zenéket, és igyekszik minél magasabbra emelni a buli hangulatát. Ő Molnár Raymond, a Csíki Hírlap újságírója, azaz DJ Raymi.
Több oka is van, amiért nem tanácsos a DJ-től számot kérni, de a legfontosabb az, hogy
A közönség érdeklődésének fenntartása nem egy egyszerű feladat, továbbá az sem, hogy az előadó a zenei szettjével megfeleljen több száz ember ízlésvilágának, s még a saját zenei stílusán – amelyet a zenéivel, az előadásával kíván képviselni – belül maradjon. Ha pedig tetszett az előadása, kifejtheted tetszésedet személyesen vagy akár a közösségi médián keresztül, ha pedig nem jött be, legközelebb olyan DJ-t választasz magadnak, aki jobban megfelel a te zenei ízlésednek.
De ha mindenképpen zenét szeretnél kérni, azt udvariasan tedd, olyant kérj, amelyet tudod, hogy szívesen játssz le a DJ. Amennyiben pedig az előadó szintén tisztelettudóan közli veled, hogy sajnálja, de nem tudja lejátszani az általad kért zenét, akkor harag nélkül fogadd ezt el, és szórakozz tovább.
A szerző újságíró, aki DJ Raymi néven lemezlovas is.
Kozán István
Mielőtt a fáradt politikusainkat elengednénk a nyári pihenőszabadságaikra, egy dolgot tisztázzunk: 2026 első fele pont arra volt jó, hogy ismét szembesüljünk a ténnyel. Azzal, hogy újra mi, kisemberek jártunk rosszul.
Kozán István
Szánalommal nézem a politikusainkat, ahogy az egyik jókedvre buzdít, a másik a szilveszteri bakijait mutogatja vihorászva, a harmadik a hóréteg vastagságára büszke. Egyiktől sem hallom azt mondani, hogy „emberek, bocsánatot kérek az adóemelésekért”.
Kozán István
Borboly Csaba már a vizsgálat befejezése előtt megtalálta a hibást: a sajtót. Egy dolgot viszont elhallgat a politikus: a média mellett ő sem kérdőjelezte meg a csobotfalvi tragikus pásztorbalesettel kapcsolatos hivatalos rendőrségi információkat.
Kozán István
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
szóljon hozzá!