
Fotó: Kelemen Kinga / Csíki Jazz
Blues-Barbie, kubai zongora, magyar örökzöldek, funkos fúvósok, ecsettel improvizáló diákok és hajnalig tartó jam session: mindez nem más, mint a Csíki Jazz.
2025. július 29., 12:332025. július 29., 12:33
Van, hogy nyár közepén, július legmelegebb napjaiban nem a hőség foglalkoztat minket, hanem a zene. A pillanat. A mozdulat, ami ritmusra születik, a fűbe ejtett papucs, a színpadra szegezett tekintet. A reflektorfényben szaxofon hajlik, egy pokrócon heverő jazzrajongó halkan dúdol, Mario betétzenéje után csacsacsa következik – improvizációból született, meglepetésből áll össze minden. Ilyen volt idén is a Csíki Jazz.
Fotó: Kelemen Kinga / Csíki Jazz
Idén ünnepeltünk. Tizenöt éves lett a fesztivál. 4 kontinens, 10 ország, 15 zenei stílus – de a számok mögött mindig ott rejtőzik valami fontosabb: a játék. A zenészek játszottak egymással, a hangszerekkel, a közönséggel, a vár udvarával – és néha az idővel is. Mert amikor jazz szól, akkor az idő nem lineáris. Megáll, kitágul, másképp működik. Vagy legalábbis másképp élünk benne.
Fotó: Kelemen Kinga / Csíki Jazz
A Csíki Jazz színpadán minden megtörténhet – és meg is történik. A Rózsaszín párduc dallama fúvósfüttyként úszik a hetes ritmusba, a Barbie-téma funkyvá válik, a magyar slágerek bossa novaként reinkarnálódnak, és jönnek a csonkaritmusok, amikre nevetni és bólogatni is egyszerre lehet.
És hogy kik játszottak? Vajda Attila Quartet itthoni debütálása, a Bega Blues Band lendületes jubileuma, KessonCoda brit hűvössége, Jembaa Groove afrikai ritmusa, Zaharenko román játékossága, Cenk Erdogan török hajlításai, Juliana da Silva brazil lüktetése, a Kéknyúl funk-gőzmozdonya, Sárik Péter és Falusi Mariann összhangja, Alfredo Rodriguez tűpontos kubai zongorajátéka. Nemcsak felléptek – létrehoztak. Zenét, hangulatot, közösséget. És estéről estére még egy jamre is maradt energiájuk.
Fotó: Kelemen Kinga / Csíki Jazz
A koncertek után még nem volt vége az estnek. Sőt: ott kezdődött az igazi varázslat. A jam session nem műsor, nem program – hanem pillanat. Ahol nincs más, csak zene és ösztön. Ahol a közönség sem csak közönség. Aki eddig csak tapsolt, itt már dúdol. Aki csak nézett, most már mosolyog. Mert itt történik az igazi jazz: az, amit nem lehet próbálni. Csak játszani.
Napközben sem állt meg az élet. A gyereksarok színes volt és ragasztós: HelloWuud, Csalogány, Project Bag – nevek, amelyek mögött játék, mese, alkotás rejlett. A Csíki Játékszín színészei esténként történeteket hoztak, mesékkel varázsolták el a kicsiket.
Fotó: Kelemen Kinga / Csíki Jazz
A Nagy István Művészeti Középiskola diákjai – Máté Botond, Vorzsák Noémi, Csiszer Anita, Szilveszter Orsolya – pedig ecsettel válaszoltak a hangokra. A zene színekké oldódott, a ritmus vonallá lett, a jazz pedig festmény formájában is megszületett. Sólyom Zsuzsanna vezetésével olyan látvány született, amit sem megismételni, sem elfelejteni nem lehet. És bárki csatlakozhatott – itt nem a kor számított, hanem a kíváncsiság.
Egy jazzfesztivál, ahol minden este legalább egy világszínvonalú előadó lépett színpadra – és nem is akárhogyan. Ők nemcsak zenéltek, hanem varázsoltak. Ők azok, akik felismerik a legfélénkebb nézőt a tömegben, és egy dobbal, egy gitárpengetéssel, egy szaxofon-nyújtással máris ott teremnek mellette. Nem kímélik – táncoltatják.
Fotó: Kelemen Kinga / Csíki Jazz
A Csíki Jazz zenészei nem csak zenészek. Ők azok, akik a Mikó-vár kövein ritmust lüktetnek, a fűben ülők szívveréséhez igazítják a tempót, és ha egyszer beindul a jam, hívnak – nem a csillagok alá, hanem a jelenbe. Mert ott történik minden, amitől élet az élet.
Ne csak hallgasd őket. Engedd, hogy vezessenek. Mert ahol ilyen muzsikusok játszanak, ott a jazz nem csak szól – ott megszólít.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
szóljon hozzá!