Gasztroidentitás és paraszti kultúra – beszélgetés Borbás Marcsival, mindannyiunk gasztroangyalával

– Ehhez viszont kell egy mélyebb kötődés is, mint ami önben is megvan… Mit jelent az ön számára a paraszti életmód, milyen szerepe van ennek a környezettudatos életmód kialakításában?

– Azt próbálom átadni, hogy becsüljük meg azt, amit örököltünk. Becsüljük meg azt, hogy tudunk zöldséget termeszteni, és nem azért termesztjük, mert nem tudnánk megvenni. Ha elkezdünk egy egészen picike kis konyhakertet művelni, akkor rájövünk, hogy milyen picik vagyunk, és ez iszonyú nagy alázatra tanít. És hogyha nem tudunk a természettel összhangba kerülni, akkor nem fogunk tudni semmit sem csinálni.

– Rendívül aktív mindennapjai lehetnek. Hogyan kell elképzelni egy átlagos napját, ha van ilyen?

– Nagyon különbözőek. Van egy cég, amit viszek, amiben van a könyvkiadás, a kozmetikumfejlesztés és eladás. Van egy tévéműsor, a Borbás Marcsi szakácskönyve a Duna TV-n. Van az egy.hu médiaplatformom, ahová videókat is gyártok, a Kertem és Konyhám videókat. Hogy a Kertem videókat legyártsuk, ahhoz a kertemnek rendben kell lenni, és azt én csinálom, de nem is merném rábízni senkire. Meghívásaim vannak konferenciákra, előadásokra. Egy őrület a napom, és azon dolgozom most háromnegyed éve, hogy ez ne így legyen. 56 éves vagyok az idén, és élni is szeretnék. Most ez a fő feladat, hogy hogyan tudom ezt úgy normalizálni, hogy legyen időm a családomra, magamra, meg arra, amit ott 21-22 év alatt az Őrségben felépítettünk, arra, hogy azt élvezhessem is, és ne egy nonstop munkából álljon az életem. Persze, amikor nem forgatunk és otthon vagyok, akkor meg minden nap ebédet is főzök.

– Nehéz döntés a leállás, a feladatok átruházása.

– Nagyon könnyen le tudnék állni, de most, ha leállnék, összeomlana ez a rendszer, amiben a munkatársaimmal több mint tíz éve együtt vagyunk. Közösen tervezzük az átalakítást, átadást. Mi hirdetőkből és partnercégekkel való együttműködésekből élünk, ezért is a legfájóbb komment a médiaplatformomon az, amikor írják, „lépek is, mert itt reklámok vannak”. Jó, ha tudják az olvasók, a világban ez úgy működik, hogy ha érdekel engem valamilyen téma, amit online szeretnék megkapni, akkor két lehetőségem van: fizetek érte, vagy ingyen kapom. Ha ingyen kapom, akkor pénzbe került ennek az anyagnak az előállítása, és iszonyú nagy költségekről van szó. Viszont, ha szeretem azt a tartalmat, akkor nagyon kell örülnöm, ha ott van a hirdetés, mert ez azt jelenti, hogy én továbbra is ingyen fogom megkapni ezeket az információkat.

– Apropó mindennapi ebédfőzés: amikor nem a kamerák előtt főz, akkor otthon a család számára mit készít?

– Kilencvenkilenc százalékban zöldséget főzök. Tulajdonképpen úgy táplálkozunk, mint ahogy a nagyanyámék táplálkoztak, csak ők nem tudták, hogy ezt flexitáriánus típusú táplálkozásnak nevezik. Mi ezt követjük már hat éve, és ez zöldséghangsúlyos táplálkozást jelent, maximum heti egyszer eszünk húst, vagy még annyiszor sem, de nem azért, mert ez egy elhatározás, hanem mert nem kívánjuk többször.

– Az Őrségből érkezik és azt is mondhatnánk, hogy Székelyföldre hazajár.

– Tizenkét éve járunk össze Gáll Timivel és Levivel. Légli Attila barátom, akit a Gasztroangyalból ismerhetnek a nézők, szeretett volna venni egy csűrt, és hazavinni a portájára. Ő győzte meg a férjemet, meg egy másik barátjukat, hogy hárman jöjjenek ki csűrnézőbe, aztán itt kötöttek ki Csíkmadarason, a Zsigmond Malom Fogadóban. Levente elvitte őket medvét nézni és amint mentek ki a medvelesre, megjegyezte, hogy „jó lenne ezt a Borbás Marcsi fehérnépet egyszer idecsalogatni”. Megállt a levegő az autóban, és akkor derült ki számára, hogy a férjem ott van velük. Nyáron már itt forgattunk, és annyira megszerettük egymást, hogy azóta ők is járnak rendszeresen hozzánk, és mi is hozzájuk.

– Mi az, amire nekünk itt nagyon kellene vigyáznunk?

– A kosztos könyvekre, amit a nagymamáktól megörököltünk, azokra nagyon kell vigyázni, a tradicionális receptekre. Mindenre. Nagyon kellene az öregekre figyelni. Lessünk el minden kézmozdulatot, beszéltessük őket és az elmondottakat próbáljuk meg magunkévá tenni. Vigyázzunk, hogy ne veszítsük el a tudást! S ha el is mennénk, tanuljunk, de térjünk ide vissza, mert itt jó helyen vagyunk.