
Fotó: Keresztes Zsolt archívuma
Igazságos, arrogáns és ambiciózus – ezekkel a szavakkal jellemzi magát Keresztes Zsolt, alias Kerry, művésznevén Josh Moograine. A kézdivásárhelyi zenész és programozó szenvedélye a zene, mindennel felhagyna, csak hogy színpadon lehessen.
2024. november 04., 17:032024. november 04., 17:03
– Igazságos, arrogáns és ambiciózus – miért pont ezekre a szavakra esett a választásod?
– Az igazságosság emberi jellem, szeretjük a fair dolgokat. Annak idején az iskolás éveimben fokozódott bennem az igazságérzet. Ha például egy tanár nevelésbe burkolta a provokációját a diákokkal szemben, akkor én mindig feleseltem. Sokszor bajba is kerültem emiatt. Néha nagyra tartom magam, de próbálok elegánsan arrogáns lenni. Egyszerűen tetszik másokban is az a magabiztos kisugárzás, ami az arroganciával jár, a tekintélyt parancsoló, sunyi karakterisztika.
Például borzasztóan nagy cél lehet az, hogy valakinek funkcionális családja legyen. Az én nagy célom az, hogy letelepedjek az álomvárosomban, Csíkszeredában, hogy úgy tudjak az elképzelt életembe betelepedni, ahogy csak én szeretnék, a saját feltételeim szerint.
– Mi a te szerelmed az életben, mi az, ami hajt?
– Az egyik legnagyobb hajtóerőm az az, hogy értéket nyújtsak az embereknek, akik körbevesznek. Hogy a páromnak férfiként mindig ott legyek. Hogy amikor családom lesz, tudjak az asztalra kenyeret rakni. Emellett barátcentrikus ember vagyok, szeretném, hogy a barátaim büszkék legyenek a barátságunkra, és hogy öregen is közeli kapcsolatot ápoljunk.
A Josh Moograine zenekar tagjai
Fotó: Keresztes Zsolt archívuma
– Mivel töltöd ki a napjaidat?
– Semmi sem gyújtja fel annyira a szívem, mint amikor a színpadon vagyok két dobverővel a kezemben és püfölöm a dobokat egy csomó ember előtt. Nagyon szeretek zenélni: gitározni és énekelni is, de legjobban dobolni szeretek. A zene mellett viszont alkalmazásokat fejlesztek, de ez vizet sem vihet mellette. Jó időtöltés, jó anyagi biztonságot ad, de ha választhatnék, megállás nélkül csak turnéznék, hogy mindig a színpadon lehessek. Felhagynék minden anyagi vonatkozású dologgal, csak zenélhessek. Azért dolgozok valójában az alkalmazásomon is, hogy szabad legyek és csak a zenére fókuszáljak.
– Mesélj kérlek a zenei utadról, hogyan kezdtél zenélni?
– Apumtól tanultam zenélni. Ő gitáros, kiskoromban pedig olyan előadóktól szóltak dalok a lakásunkban, amelyek közvetlenül formálták a zenei stílusomat: Demjén Ferenc, Bikini, Edda, Toto. És ugyebár a fiúknak az édesapjuk a nagy hősük, rá akarnak hasonlítani. Először a gitárt próbáltam ki általa, de annyira nem fogott meg. Majd vett egy kis szintetizátort, ami jobban lefoglalt, mint a legózás, ami nagy szó volt. Jó időtöltés volt, megtapasztaltam általa, hogy a zene megmozgat valamit bennem. Aztán kaptam egy hegedűt, ami igazából azért tetszett, mert láttam a filmekben, hogy az utcazenészek a hegedűtokjukba gyűjtik a pénzt. Ki is raktam a szobámba a hegedűtokot és addig játszottam a hangszeren, amíg legalább három-négy lejt nem adtak, csak hogy hallgassak.
Odaengedett a zenekar dobosa, és elkezdtem játszani rajta. Nem tudom leírni, mit éreztem ekkor, nem romantikus értelemben, de szerelem volt ez. A szüleim összeszedtek minden pénzt, amit tudtak, hogy vegyenek nekem egy gyenge dobszettet, ami persze elsőosztályú volt gyakorolni kiskoromban. Majd idővel kigyűjtöttem a pénzem egy hajlított deszkás japán dobszettre, ami mai napig kiszolgál. Aztán kicsit jobban megértem arra, hogy a kezembe vegyem a gitárt. Több számot is írtam dobolás közben, csak az nem egy melódiahangszer, így a gitár is egyre nagyobb szerepet töltött be az életemben. Majd jött a zongora, vagyis az én esetemben a pianínó. Nagyon szép hangja volt, egy csomó számot írtam rajta.
Fotó: Keresztes Zsolt archívuma
– Mikor kezdtél a nagyközönségnek zenét szerezni?
– Tizenkilenc évesen, de addigra már volt jó pár zeneszámom. Kíváncsi voltam az emberek véleményére, ezért kezdtem el publikálni. A számokat számítógépes programban raktam össze, illetve az énekrészeket telefonnal vetettem fel.
– Milyen műfajba sorolnád a zeneszámaidat?
– Sok fajta műfaj keveredik az albumjainkban. Átfogóan azt mondanám, hogy az alternatív rock a legjellemzőbb, de progresszív metál elemek is felismerhetőek bennük, esetleg könnyű rock. Vannak sima akusztikus számok, szóval könnyűzenét is csinálunk lényegében. Kóstolgatjuk a műfajokat.
Fotó: Keresztes Zsolt archívuma
– Van-e kedvenc számod, amit írtál?
– Sokáig az Óda volt, az első albumról. Most az A Scar To Remember, amely egy volt barátomról szól, aki sajnos pár éve elhunyt. Lényegében a szám egy monológ Barni szemszögéből, a halállal beszélget. Az elején egyedül szereztem a számokat. Van egy zenekarunk, a Josh Moograine, a tagok benne viszont sokat változtak. Az utóbbi időben próbáltam egyre jobban belevonni a zenekartagokat a zeneszerzésbe. Mihăițeanu Zsolt a basszusgitárosunk, Szász-Zakariás Róbert a dobosunk, Cisar Krisztián a gitárosunk, jómagam pedig szintén gitározok és éneklek.
– Ha bármit tanácsolhatnál a kiskori énednek, mi lenne az?
– Igazából nem tanácsolnék semmit. Szükségem volt minden hibára, hogy itt lehessek, és így is csodálatos életem volt, és van.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
A cékla Erdélyben leginkább savanyúságként vagy ivóléként kerül az asztalra, pedig rostokban és vitaminokban gazdag, sokoldalú alapanyag, amelyből világszerte izgalmas levesek, saláták, főételek és desszertek készülnek.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
szóljon hozzá!