Úzvölgyi temető: nem létezik jogalap a betonkeresztek felállítására

Emiatt az erdélyi románok saját románjaikra kellett fegyvert fogjanak, olyan is előfordult, hogy rokon a rokonnal találta szembe magát a harcmezőn – így aztán az első világháborús hősi halottak kérdése Romániában mindig is érzékenyebb kérdés, mint a második világégésé. (Liviu Rebreanu például ezt a történetet dolgozta fel az Akasztottak erdeje című regényében.)

A román katonák holttestére utaló bizonyítékok egyelőre csak a dormánfalvi önkormányzat birtokában vannak – legalábbis saját bevallásuk szerint, minderről pedig onnan tudunk, hogy Hargita Megye Tanácsa írásban fordult a Bákó megyei prefektúrához, kérve a dormánfalvi temetőben felállított betonkeresztek mellé előzetesen benyújtott dokumentációk listáját.

Válaszukból az derül ki, hogy a dormánfalviak a Hősök Kultusza Társasága dokumentációját egyáltalán nem használták. Ők az 1985-ben Hincioiu Gr. Grigore ezredes vezette katonai bizottság leltárára hivatkoznak. Ennek részletei nem nyilvánosak, de tegyük hozzá ismét: 1985-ben már szerepelhettek, sőt, szerepelniük kellett azon áldozatoknak is a listán, akik a második világháborúban vesztették életüket – ezért ahogy korábban, így a második világháború végén is elképzelhető, hogy román katonákat temettek el ide. Ugyanakkor nem érv az, hogy őket később temették ide – az úzvölgyi magyar, német stb, nem román katonák között rengeteg olyant találunk, akit más, a környező településeken található temetőkből exhumáltak, majd helyeztek ismét végső nyugalomra az Úz völgyében.

Ugyanakkor akár nyugszanak ott román katonák, akár nem, a sírkert felett – a román törvények szerint – az a helyi hatóság rendelkezik, amelynek területéhez tartozik.

Tény azonban, hogy egy 2010-es kormányhatározatban (Hotărârea Guvernului nr. 299/2010) módosították és kiegészítették a korábbi, Hargita megye területéről, és a Hargita megyei városok, községek és falvak tulajdonában álló javakról szóló 2001-es kormányhatározat (Hotărârea Guvernului nr. 1.351/2001) mellékleteit. Ebben pedig tételesen megjelenik az úzvölgyi temető, a Csíkszentmárton tulajdonában álló javak felsorolásánál. 

A vita ugyan afölött folyik, hogy kié egyáltalán az úzvölgyi temető, azonban bármelyik önkormányzat kerülne ki belőle győztesen, van, amit a törvény sem enged meg: az ország területén található háborús sírok és emlékművek nem elidegeníthetőek, nem képezhetik követelések, tartozások behajtásának tárgyát, nem írható felül a rendeltetésük vagy a státuszuk.

A törvény egyértelműen körülírja a helyi hatóságok feladatát és jogait, ami a katonai temetőket és háborús emlékműveket illeti: kötelesek részletes leltárt vezetni a területükön található katonai temetőkről és emlékművekről, karbantartani, és gondoskodni annak biztonságáról. Mindez a helyi költségvetésben erre a célra elkülönített összegből történik, tehát a dormánfalviaktól elvileg igényelni lehetne az utóbbi 15 év alatt (amióta életbe lépett a szóban forgó törvény) általuk készített leltárt, valamint a költségvetésben a temető gondozására elkülönített összegeket visszamenőleg, évekre lebontva!

A Dan Tanasă által közzétett, és a Védelmi Minisztérium által megküldött dokumentumban a hivatal még egyértelműbben fogalmaz: 2004, azaz megalakulásuk óta semmilyen, az úzvölgyi katonai temetőre vonatkozó engedélyt nem adtak ki.

korábban írtuk

Úzvölgyi katonatemető: felrúgták az államközi egyezményt

Hiába szabályozza államközi egyezmény a romániai magyar és a magyarországi román hadisírok jogi helyzetét, a dormánfalvi önkormányzat erre fittyet hányt. A birtokunkba jutott 1917-es térkép bizonyítja, hogy a dormánfalviak a 10. honvéd gyalogezred I. számú temetőjének sorai fölé állították a betonkereszteket.

korábban írtuk

Úzvölgye: provokációval válaszolt a provokációra a román fél, összetűzés lett a vége

A román fél szerint ütlegelés, a magyar szerint lökdösődés történt péntek délután az úzvölgyi katonatemető előtt. Az összetűzés azt követően alakult ki, hogy három román aktivista vitába keveredett a helyszínen több magyarral is amiért korábban ismeretlenek szemeteszsákokkal takarták le a temetőben lévő betonkereszteket.

korábban írtuk

Ideiglenesen „lakat alatt” az úzvölgyi katonatemető

Lánccal és három lakattal zárták le az úzvölgyi katonai temető székely kapus bejáratát szerdán, a csíkszentmártoni önkormányzati testület határozata alapján. A látogatási tilalom harminc napig lenne érvényes, azonban a határozatot Hargita megye prefektusa megtámadta a közigazgatási bíróságon.