Feketén-fehéren a sakkterápiáról

Fotó: Barabás Ákos

A sakk logikai játék, ennek ellenére az érzelmek sokszor befolyásolják a táblán és az életben hozott döntéseket – fejtette ki Sógor Árpád kolozsvári családterapeuta, a sakkterápia ötletgazdája Székelyudvarhelyen, a magyar tudomány napja alkalmából megszervezett Pszinkron előadássorozaton.

Bálint Kinga Katalin

2015. október 20., 18:452015. október 20., 18:45

Sokoldalúan értelmezhető sakkpozíciókról, valamint ezeknek az élet helyzeteivel, az egyén problémáival kapcsolatos összefüggéseiről beszélt hétfőn este a kolozsvári Sógor Árpád Székelyudvarhelyen, a Művelődési Ház koncerttermében összegyűlt érdeklődőknek. Az előadás az udvarhelyi Sylvester Dénes Egyesület és a Magyar Pszichológiai Társaság erdélyi tagozata által immár harmadszor megszervezett Pszinkron előadássorozat első, telt házas rendezvénye volt – a további két ismertetőt jövő hétfőn, illetve november 2-án tartják.

A meghívottat Dósa Zoltán udvarhelyi pszichológus faggatta. A beszélgetés során kiderült, református lelkészként szolgál, emellett családterapeutaként dolgozik. Évekkel ezelőtt egy pszichológiai előadáson hallotta, hogy jó terápiás módszer, ha a lélekbúvár bevonja páciensét saját hobbijába. Mivel az ő hobbija a sakk – mint humorosan megjegyezte, szeret sakkozni, de egy gyerek is le tudja győzni –, ezt próbálta bevonni munkájába. Az ötletet nem várt siker koronázta: nemcsak a játékban hozott döntések alapján lehet következtetni az illető problémáira, de a sakktábla és a figurák segítségével modellezhetők is a különféle személyek, gondok és megoldások.

A Sógor által kidolgozott terápiatípus csupán alapszintű sakktudást igényel. Ha a páciens tud sakkozni, egy tizenöt perces játszmával kezdődik a folyamat – az ötletgazda úgy véli, egyrészt abban rejlik terápiája sikere, hogy a felek az első félórában nem beszélgetnek, csupán kezet fognak és játszanak. Ezalatt a páciens lelkileg is ráhangolódik a helyzetre, és ha belefeledkezik a játékba, levetkőzi álarcait, támpontot adva a pszichológusnak a további munkához. Ha azonban a páciens nem tud sakkozni, a terápia a második fázissal kezdődik: élete meghatározó szereplőinek választ egy-egy bábut, és elhelyezi őket a táblán – sajátos jelentéssel bír a szín- és figuraválasztás, a pozicionálás. Ha a páciens problémájának is képes figurát választani, az már előrelépés – ismertette Sógor.