A fajtanemesítő programban résztvevő pirostarka szarvasmarhát tartó gazdák ezzel az egyesülettel álltak szerződéses viszonyban, azt pedig, hogy a gazdák farmja, tehenei és az azok által adott tej megfelel-e az előírt kritériumoknak, kisebb, regionális egyesületek végezték, és végzik ma is. Ezek szolgáltatnak adatokat a törzskönyvvezető egyesületnek, amelynek a nyilvántartása alapján

A terepen begyűjtött adatok hitelességéért a törzskönyvvezető egyesületet terheli a felelősség. A támogatást az egyesületeken keresztül kapják meg a gazdák, illetve hasonló módon kapnak pénzt az államtól az egyesületeknek fizetendő költségek megtérítésére. A

A tej ellenőrzésének a költségtámogatását állatonként 80 lejről 140 lejre növelte az állam, ami a 70 százalékát teszi ki a tejkontrollt végző egyesületek által elvégzett vizsgálatok éves költségének, a fennmaradó 30 százalékot a gazdák saját forrásból fizetik. Ezek a pénzek az egyesületekhez folynak be a hozzájuk tartozó gazdáktól.

„Pénzről szól ez a dolog”

2020-ban az Országos Állattenyésztési Ügynökség (ANZ) jóváhagyta két új törzskönyvvezető egyesület bejegyzését, amelynek a törvényessége ügyében több bírósági per is indult, akkor mélyült el a konfliktus is az egyesületek közt – tudtuk meg az addigi egyetlen pirostarka-törzskönyvvezető egyesület vezetőjétől.

Haller Zoltánt sokan karakán emberként ismerik, egyesek szerint „könnyebben törik, mint hajlik”, és részben ezzel is magyarázható a helyzet. Szerinte viszont

Ezek az egyesületek nem szeretik, hogy mi zavarjuk őket, és emiatt azt mondják, hogy »túl szigorúak vagytok, inkább átmegyünk a másik egyesülethez«, a marosihoz vagy a kolozsvárihoz – legtöbben a kolozsvárihoz –, mert tudják, hogy ott senki se zavarja őket” – foglalta össze a helyzetet Haller Zoltán.

Elmondta, az EU-s törvények ugyan lehetőséget adnak arra, hogy több törzskönyvvezető működjön, de csak akkor, „ha nem rúgják fel a meglévő nemesítési programot”. Vannak is olyan országok, ahol akár régiónként működik egy ilyen egyesület, de azokban az országokban akár az 500 ezret, 1 milliót is elérheti a törzskönyvezett, fajtiszta szarvasmarhák száma, ám

– magyarázta.

– mondta, a vonatkozó kormányhatározatra hivatkozva, amely szerint nem lehet év közben kilépni a nemesítési programból, csak a támogatás elveszítése árán.

„Annyi, mintha nem is lettek volna sehol”

Az idei támogatás elvesztése mellett

– ezt már Tifán Csaba állatorvostól, a Székelyföldi Pirostarkaszarvasmarha-tenyésztők Egyesülete vezetőjétől tudtuk meg. „Ha a brassói és a kolozsvári egyesület közt zajló perben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a kolozsvári nem jogosan van a színtéren, akkor azok a gazdák, akik oda átmentek, annyi, mintha nem is lettek volna sehol. Az, hogy elesnek az éves támogatástól, csak az egyik következménye lehet” – mondta. Ha ugyanis a kolozsvári egyesületnél elölről kell kezdjék a törzskönyvezést az átállás miatti szakadás miatt, vagy azért, mert Brassóból nem kerülnek át az adatok, akkor az legalább 5-6 évbe telik, ugyanis

A törzskönyv megléte pedig nagy jelentőséggel bír az állat értéke szempontjából.

– érzékeltette az értékbeli különbségeket Tifán Csaba.

„Sajnos az a baj, hogy a gazdák fogják ezt a helyzetet megsínyleni, mert sok esetben nem is tudják, illetve nem értik, hogy mi történik” – foglalta össze a helyzetet a szakember, aki szerint emellett

Kovászna megyében ez már megtörtént. Amint azt Tifán Csaba elmondta, az ottani, tejkontrollt végző egyesület átment a kolozsvári egyesülethez. Néhány, Tifán Csaba szerint a szakmaiságot fontosnak tartó, nagy farmmal rendelkező szarvasmarhatartó gazda azonban nem akarta ezt megtenni, így ők a Hargita megyei székhelyű Székelyföldi Pirostarkaszarvasmarha-tenyésztők Egyesületét választották, hogy a brassói törzskönyvvezető egyesületnél maradjanak.

A brassói egyesület nemrég megnyerte a pert, amit a Maros megyei törzskönyvvezető törvénytelen bejegyzése miatt indított, és amint Haller Zoltán fogalmazott, nemsokára megnyerik a kolozsvári egyesület bejegyzése miatt indított hasonló pert is. Abban márciusban várható ítélethozatal.