A településen, amelynek 30 százaléka magyar és 70 százaléka cigány, a lakosságot ő teremtő és fogyasztó emberekre osztja. ,,A teremtőnek van fogalma arról, mit kell tennie, hogy előbbre jusson a teremtés szekere. Fogyasztó az, aki ha fázik, hogy fűtőzzön, kivágja a másik ember harmincéves szilvafáit. Ez nem nációfüggő, sok a fogyasztó. De a maradékkal csodákat lehet művelni” – állítja a lelkipásztor, aki szerint

hogy ,,válasz legyen a kérdésre: abból a bizonyos földből, amit a Teremtő reám bízott, hogyan tudok életet kipiszkálni?”

Tizenöt éve szolgál Kincses Kálmán Székelyszenterzsébeten, ahol ma már szinte mindenkinek van népviselete. Először a pap s a papné kezdett istentiszteletre szőttesben járni, aztán kiderült, a faluban van egy jó szövőasszony, az elszármazottak is hazajöttek székelyruhát rendelni tőle. Fenntartani a régi szakmákat, hogy értékük megmaradjon – ezt szorgalmazza a lelkész, állítva: ha az unoka azt látja, csizmadia nagyapja hal éhen, ő nem kíván a nyomdokaiba lépni.

Szerinte aki az élő tudást hordozza,

Bevallotta ugyanakkor, Székelyszenterzsébeten sokan szomorúan és nehezen halnak meg. ,,Mert az élet nem kerek, ha az ember tudja: a kaput, amit faragott, se fia, se unokája nem fogja nyitogatni. Így nincs értelme az életnek, és a kapu, a ház a fogyasztó ember kezére kerül” – magyarázta.

Szándékának jóságáról meg kellett győznie a közösséget – ismerte be Kincses Kálmán. Például arról, hogy az istálló nem feltétlenül szükséges, fontosabb, hogy az állatot természete szerint tartsák. Szabadban tartott szarvasmarhái, lovai már megszokottá váltak, azt is elfogadták a helyiek, hogy gyermekeik magántanulók lettek, nem jártak iskolába. Gyanakodtak viszont, amikor

Később a szülők belátták, aki barantázik, az ott van a templomban is, más rendezvényeken is, és ismeri a kaláka fogalmát, melyet szintén visszahonosítottak a településre. Helye volt ott, hiszen Szenterzsébet felett a dombot Kalákahegynek nevezik. Régen onnan kiáltott az, akinek munkaerőre volt szüksége, mert hetven éve még minden ház és csűr kalákából épült.

– jegyezte meg a lelkész, aki időnként alkalmat kerít a mulatásra is. Idősebb emberekről kapta nevét a Szürkék bálja, ahol mint régen, mulatnak idősebb, fiatalabb férfiak. S mint egykor, ma is vannak „jóravaló fehérnépek”, akik az ételt utánuk viszik. Van még ezen az ezer fős településen pünkösdikirály-választás, Erzsébetnapozás és néptánccsoport is, de nincs egyetlen fiatal sem, aki ne hallott volna papjától arról, hogy „halál és pusztulás nem azonos. A halálból van feltámadás, a pusztulás pedig az, amikor az ember önként lemond a lehetőségről, hogy egyéniség legyen a világban.”