Szőke László
2018. március 02., 13:002018. március 02., 13:00
Lépjünk hátrébb a napi csatazajtól, és tegyük fel a kérdést, mielőtt még mások feltennék helyettünk: Erdélyből, Székelyföldről nézve mi értelme van annak, hogy „nekünk Magyarország az első”?
Először is van egy sorstörténeti értelme. A világ bármely más országára igaz lehet, hogy egy ország az ott élő adófizető állampolgárok kizárólagos birtoka; de Magyarország több, mint egy ország – minden magyar közös hazája, közös jussunk és felelősségünk. A Himnusz szerzője, Kölcsey nagyon pontosan hagyatkozik epigrammájában: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl, ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT”. Ez olyan tudás, ami 1848-tól errefelé minden magyar számára még a legtermészetesebb volt; ezt a tudást akarták megsemmisíteni a kommunisták, és akarják a mai napig.
Másodszor ott a politikai értelme: a magyarok joga és kötelessége, hogy eldöntsék, milyen országban akarnak élni, mint ahogyan az európai polgároknak kell dönteniük arról, hogy milyen Európát akarnak. Orbán Viktor miniszterelnök lényeglátó módon megfogalmazta a nemzeti minimumot: magyar Magyarországot és európai Európát akarunk. Ehhez mi hozzátesszük:
Az elmúlt száz év megmutatta, hogy ehhez önmagunkban kevesek vagyunk; mint ahogyan azt is, hogy a románoknak egyik sem érdekük. Magyar Magyarország, európai Európa, székely Székelyföld, erdélyi Erdély: ez a mi életkeretünk. Így tágul a politika nemzetpolitikává.
Magyarország magyar ország – még. Meg kell védenünk. De Székelyföld még nem székely, Erdély nem erdélyi – ezt meg kell építenünk. És ez csak erős hátországgal sikerülhet.
Magyarországnak alkotmányos kötelezettségeken túl viszont az az érdeke, hogy a fentebbi célt elérjük:
Rajtunk keresztül befolyásolni tudja a szomszédos országok életét, Kós Károly szavait a jelenre igazítva, „fölséges erőgyarapodása” vagyunk mi a magyar nemzetnek. Az előző kormányok lemondtak rólunk. Adóforint és európai támogatás a balliberális országvezetés alatt is volt – de sem a hazát, sem a nemzetet nem erősítették. Az akarat hibázott. Most van akarat, és van irány.
Harmadszor, világléptékkel mérve: az, hogy nekünk Magyarország az első, annyit jelent, hogy csak mi dönthetünk arról, milyen életet akarunk élni. Rólunk nélkülünk nem dönthet se Brüsszel, se az ENSZ, se Moszkva, se Washington. Mit jelent magyarnak és európainak lenni? Azt jelenti, hogy nem adófizetőben, hanem nemzetben gondolkodunk. És azt jelenti, hogy továbbra is ragaszkodunk ahhoz, ami Európát évszázadokon keresztül naggyá tette. Ez a keresztény kultúra. Európa csak akkor marad európai, semmi mással össze nem téveszthető régiója a világnak, ha megmaradnak az európai nemzetek azon a keresztény talajon, amelyből sarjadtak;
Otthon vagyunk benne. Hogy otthon leszünk-e néhány év múlva is, ez itt a kérdés.
Április 8-a ezért nem arról szól, hogy melyik párt vezesse négy éven keresztül Magyarországot. Nem is egy távoli jövőben felsejlő fenyegetés árnya miatt kell voksolnunk. A tét az, hogy mi, magyarok – anyaországiak, erdélyiek, vajdaságiak, felvidékiek és kárpátaljaiak – élhetjük-e saját életünket.
Egy évszázadon át úgy éltünk, ahogy lehet. Közvetlen élettapasztalatunk van arról, hogy milyen az, amikor egy számunkra idegen kultúra többségivé és uralkodóvá válik: ma már az erdélyi nagyvárosok vasárnapi csendjét hangszórókon felerősített ortodox liturgia hangjai törik meg. De ez legalább még mindig a keresztény kultúrkör elágazása, vannak közös alapvetéseink, amelyekre közös jövőt építhetünk.
Románia jelenlegi formájában száz éve létezik, Erdély ezer esztendeje. Az ifjaké a hevület, az időseké a bölcsesség.
Elég erőnk van ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy kell. Ha most nem állunk ki a magyar nemzetért, magunkért, akkor a legenyhébb következményként még a mi életünkben előfordulhat, hogy Csíksomlyón müezzin szólít imára.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
Kozán István
Hargita Megye Tanácsa már soha nem lesz olyan, mint volt: tizenhat év után elhagyja az elnöki kabinetet Borboly Csaba. Na és innentől több oldalon keresztül kellene a leköszönő elnök érdemeit sorolnunk – pedig a valóságban csak egy van.
Kozán István
A csíkszeredai kórház egyik főorvosának nyilvános internetes meglincselése rávilágított arra, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt magában a közösségi médián végigfutó ügyek egyoldalú tálalása.
Kozán István
Teljes zavart okozott bennünk Borboly Csaba leköszönő tanácselnök leépítésekkel kapcsolatos kérdéseinkre adott válasza. Nem tudtuk eldönteni, hogy az általa felpumpált intézményről, vagy általában a romániai közintézményekről mondja-e el a véleményét.
Kocsis Károly
A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.
Szüszer Róbert
Miért nincs tej és kifli a Hargita megyei iskolákban? Mert kormány, mert kiírás, mert tavalyi program, APIA és elszámolás, mert na. Mi nem világos?
Kozán István
Hiába adta el bombasztikus sikerként Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata a megyei önkormányzat 2024-es büdzséjét, nagy a gyanúnk, hogy a múlt héten elfogadott költségvetés fogja a legnagyobb fejfájást okozni Hargita megyének.
8 hozzászólás