Remete: történelmi regény Erdély múltjáról

Gyergyószárhegy határában található egy tömegsír, amelyet Tatárdomb néven ismerünk, és ahová az 1658 szeptemberében a Moldva irányából betörő, fosztogató ellenséget legyőzők a támadók halottait földelték el. Török Zoltán könyve ebbe a korszakba kalauzol vissza: II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata során az erdélyi hadsereg tatár fogságba esik, Erdély védtelen marad. Mit jelent az, amikor nincsenek itthon a harcra képes férfiak, és az asszonyoknak, öregeknek, gyerekeknek kell szembeszállniuk a rájuk törő ellenséggel? – ezt a történelmi élethelyzetet idézi fel a könyv, de beleszövődik a történetbe az örmények bejövetele is az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály idején, ami a gyergyószentmiklósiaknak különösen jelentős lehet, hiszen itt telepedtek meg sokan, és a város tősgyökeres lakói közül aligha van olyan, akinek a vérében egy kevés örmény vér ne csörgedezne.

Török Zoltán ugyanakkor utánanézett a tatár nép történetének is. Erdélybe a török hadsereg előcsapataiként nemegyszer betörtek, fosztogattak, de nemcsak ők, hanem a kozákoktól a moldovaiakig. A Tatárdombnál eltemetett ellenség sem csak tatárokból állt – ezt az akkori feljegyzések is mutatják. Azonban néhányan itt meg is telepedtek. Számos család viseli a Török vagy Tatár nevet, és lehet, hogy a könyvben megjelenő, kitalált agához hasonló személy lehetett a családok megalapítója, pedig ellenségként került ide – mutat rá a Török Zoltán.