Oklánd: iskola tantervi kényszer nélkül

Manapság amikor szinte mindenki hajt és csörtet, hogy kiemelkedjen a tömegből, hogy különleges legyen és speciális bánásmódban részesüljön, furcsa ellentétként hat, hogy léteznek fiatalok, akik saját szándék nélkül, önhibájukon kívül vannak sajátos igényű gyerekként elkönyvelve. Ebben az oklándi intézményben enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeket segítő sokrétű gyógypedagógiai tevékenység folyik.

Csak szépen, csendben

Rendezett, tiszta, látszólag kihalt és emiatt meglepően csendes – nem épp erre számítottam. Igazából nem is tudtam, mire számítsak, bár órák alatt a legtöbb iskola ilyen. Mag István igazgató fogad minket, aki tíz éve vezeti az intézményt. Tudja, hogy érkezünk, bár ezt megelőzően jó néhány telefonbeszélgetést folytattunk egymással, megbeszéltünk dolgokat, egyeztettünk, véleményt cseréltünk. Az intézményvezető számára kissé szokatlan, hogy miért szükséges, egyáltalán mit is lehetne írni róluk, s ezt azonnal meg is értem, amint belecsöppenek ebbe a különleges, hadd mondjam ki: „speciális” környezetbe. Itt ugyanis nem látják a mellveregetős, magamutogatós, mindenkit túlkiabálós stílusban folytatott munka értelmét. Csendben dolgoznak, az egyedi módon kialakított körülmények közt próbálják tanítani-nevelni a sajátos igényű gyerekeket.

Tanterv saját ritmusban

Hogy ez tulajdonképpen mit is jelent? Hát mindenekelőtt azt, hogy nincs olyan tantervi kényszer, ami oda vezethet, hogy a gyerek önmagához képest lemarad. Személyre szabottan tudnak tan- és fejlesztési tervet készíteni, külön minden gyerekre, akik így saját ritmusuk szerint tudnak tanulni. Ki ahogy bírja, úgy megy. Itt nincs olyan, hogy „a szorzáson most túllépünk, mert haladni kell az anyaggal”.

Szülői értekezlet nélkül

A speciális iskolában tanulóknak két helyszínen zajlik életük. A bentlakásban külön személyzet foglalkozik velük. „Így mindenkinek konkrétabbá vált a feladata – vallja Mag István. Nem kell gondolkozzak azon, hogy mit esznek a gyerekek. Nekik az a feladatuk, hogy épen, egészségesen, frissen, jóllakottan, tisztán elküldjék hozzánk, így nekünk csak arra kell figyelni, ami egyébként is a szakmánk. Ilyen körülmények közt szülői értekezletről nem lehet beszélni, ami nem jelenti azt, hogy nincs kapcsolat velük. A legtöbb szülő legalább egyszer kijön, megnézi, hogy hova hozza a gyerekét. Ilyenkor meglátogatja az iskolát és a bentlakást is. Ez persze csak egyharmadukra érvényes, a többi gyerek árva, állami gondozott, esetleg anyjuk-apjuk szülői joga fel van függesztve.

Kinek nincs itt a helye?

Ebbe az iskolába nem hozzák, hanem küldik a gyerekeket, akik szerte a megyéből érkezhetnek, de még az esetükben is van egy alsó határ a foglalkoztatásukat illetően. „Mindenkit fogadunk, akit az Elhelyező Központtól ideküldenek, de adott esetben legkevesebb fél év alatt kiderül, hogy az illető gyerek annyira súlyosan fogyatékos, hogy itt csak vegetálna, nem tudnánk foglalkozni vele, nem tudnánk stimulálni. De ez igen ritka, az elmúlt tíz évben öt ilyen esetről tudok” – mondja Mag István igazgató.

Milyen a jó tanuló?

Ha egy gyerek jól tanul, jó osztályzatokat hoz haza, a szülőt büszkeséggel tölti el. Oklándon a sikernek más vagy legalábbis különböző mértékegysége van. „Vannak sikereink, van például olyan diákunk, aki most készül az érettségire és egyetemre szeretne menni. Ő mint középsúlyos fogyatékos került hozzánk, de természetesen nem erről szól az iskola. Eredmény lehet az is, hogy mi szeretjük őket, s ők ezt látják is rajtunk. Ha például valakinek adok egy tízest, nem biztos, hogy tudja, hogy mi is az a tíz és hogy mennyivel jobb a négyesnél, de felfogja hogy ez a tízes jót jelent, s ez hihetetlen motivációt ad neki. Napokon keresztül semmi baj vele, úgy tevékenykedik ez idő alatt, mint a gőzhenger – mondja büszkén nevetve az igazgató.

Mi is a siker fogalma?

Közel félórás beszélgetés után Mag István igazgató végigvezet minket az iskolán, az osztálytermeken. Közben megmutatja az udvaron a helyet, ahova játszótért szeretne, az élő sarkot, itt vannak azok az állatok, amiket a gyerekek is gondoznak. Az osztályokban furcsa érzés kerít hatalmába, amit nem tudok leírni. Gyerekek a padban, nevelő a katedránál, kíváncsi és kérdő szemek néznek minket, egyikük mintha már csínytevést forralna ellenünk, távozásunkkor meg is kérdi: „hát ti hova mentek?” Egy másik teremben már más a helyzet, kissé elszorul a torkom és megpróbálom elképzelni mennyi szeretettel egybekötött türelemre van itt szükség, és nem kételkedem benne, hogy ez meg is kapják. Bizony itt a siker fogalma egyénenként változik. Van, aki nem is arra büszke, hogy leérettségizhet, hanem hogy egyáltalán benne lehet a folyamatban, míg valaki másnál az az eredmény, ha megtörölte az orrát és be tudta fűzni a cipőjét. Nem véletlenül áll kinn a táblán, hogy ez egy speciális iskola.

Felújításra várva

Az oklándi iskola felújítására a Hargita Megyei Tanács a tavaly nyújtott be pályázatot a POR-on (Regionális Operatív Program) keresztül. Elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány, amelynek értéke 15 990 lej. A pályázatot tavaly októberben adták le, nem tudni, mikor lesz elbírálva. Pozitív elbírálás esetén az iskolán 2 442 888 lej értékben fognak felújításokat végezni, valamint az oktatás színvonalát biztosító tanszereket és oktatóeszközöket vásárolni – tudtuk meg Borboly Csabától, a Hargita megyei tanács elnökétől.

Alapítás és kettészakadás

Az oklándi Speciális Iskola 1963-ban tizenegy néhány tanulóval kezdte meg működését, eleinte hallás- és beszédszervi fogyatékos, két évvel később már kizárólag értelmi fogyatékosságú gyerekek oktatását biztosítva bentlakásos intézményként. 2000-ben az iskola kettévált, úgymond oktatási és szociális szerepkör szerint. A bentlakást átvette a Hargita Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság, az iskola finanszírozását, akárcsak más tanügyi intézmények esetében a Megyei Tanács vette át. Szakmailag természetesen továbbra is a Megyei Tanfelügyelőséghez tartoznak.

Csak magyarul – csak itt

Fogyatékosok számára a megyében mindössze három iskola működik. Fenn északon, Bélborban (román tannyelvű iskola), Csíkszeredában (vegyes tannyelvű szakiskola), és persze Homoródoklándon. Ez utóbbi egyben Udvarhelyszék egyetlen speciális iskolája. Az óvodás csoport mellett I–VIII. osztályosokat tanít, létszámban ez összesen 88 gyereket jelent, akik kizárólag a megyéből származnak. Jelenleg nincs III. osztálya, IV.-ből viszont kettő van. Az intézményben délután is folyik a tevékenység, ami a szokványos általános iskola személyzetén túl osztályonként egy-egy (összesen kilenc) nevelő foglalkoztatását jelenti pluszban. „Tudomásom szerint ez az egyetlen speciális iskola az országban, ahol az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik” – vallja Mag István igazgató.