Kozán István
2020. október 22., 12:332020. október 22., 12:33
2020. október 22., 13:042020. október 22., 13:04
Választási kampányban politikai retorikai elemként bármit ki lehet jelenteni, magyarán bármilyen blődséget lehet mondani. A kampányok és a szavazás után azonban jönnek a szürke hétköznapok, a megválasztott vezetők pedig bizonyíthatják rátermettségüket. Alább górcső alá veszünk két olyan székelyföldi polgármestert, akik az elmúlt években nagyban meghatározták saját városuk fejlődését, irányvonalát. Előbbi esetében már csak visszatekinteni tudunk, utóbbi kapcsán azonban van mód előre látni is.
Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán a tavaszi 3-1-es dráma után – amikor csúnyán kikapott az előválasztáson –, sértődötten dönthetett volna úgy, hogy a hátralevő mandátumát az addig megszokott módon tölti:
A munkamódszere amúgy tizenhat év távlatából visszatekintve őt igazolja, mert
Ráduly mégsem így tett! Ehelyett a nagy márciusi blamázs után akkora lendülettel vetette bele magát a feladatokba, hogy az egy külön tanulmányt megérne, itt azonban nem ez a téma. Többek között a helyi katasztrófavédelmi bizottság élén nagyon gyorsan hatékony intézkedéseket hozott, és heti rendszerességgel tájékoztatott a koronavírus-járvány megelőzésével kapcsolatos fejleményekről.
Ősszel azonban kezdtek jelentkezni a gondok, a polgármester pedig ismét azonnal akcióba lépett: újból hetente tájékoztatja a sajtón keresztül a lakosságot a fontos járványügyi intézkedésekről. Mi több,
Ezzel gyakorlatilag „megszabadította” az új polgármestert attól a „tehertől”, hogy neki kelljen tetszelegnie a felújított iskolák, napközik és óvodák, elkerülő útszakaszok, utcák, bentlakások, hőszigetelt tömbházak, felújított lakótelepek átadásánál. Nyilván nem lehetett lezárni mindent ripsz-ropsz, így marad learatandó babér is (az iskolák egy részének felújítása csak később készül el, akárcsak két tucatnyi tömbház hőszigetelése; de említhetnénk a barkácsáruházzal szemben épülő napközit, illetve a terv szintjén lévő két iskolai tornatermet).
Egy nem kívánt csomagot azonban mégis hátrahagyott Korodi Attilának, az új polgármesternek:
elmagyarázni a szécsenyieknek, hogy sajnos még legalább három évig – a szennyvízhálózat kiépítéséig – ott biza nem lesz semmi aszfaltozás;
új és megfelelő helyet találni a városi piacnak;
megértetni a Kossuth utcaiakkal, hogy márpedig a jelenlegi parkolók jelentős része meg fog szűnni, hiszen ez van benne az európai uniós pályázatban; illetve egyszer s mindenkorra tisztázni, hogy egy parkolóra továbbra is legalább három autó fog jutni.
Ha Ráduly volt a viszonylag jobbacska példa a székelyföldi városvezetőre, akkor milyen lehet ennek az ellentéte?
Nos, Székelyudvarhely polgármesterét, Gálfi Árpádot kell néhány mondatban a hiányos adottságú vezető szerepében bemutatnunk (itt és most hangsúlyozzuk: nem megrendelésre írtuk a cikket, ha így lett volna, a helyhatósági választási kampány alatt jelentetjük meg). Gálfi Árpád úgy került 2016-ban Székelyudvarhely polgármesteri székébe, hogy ezt maga se hitte volna. De sikerült, és ez a lényeg. Megválasztása pillanatában azonnal kiderült róla, hogy ő nem egy klasszikus vezetőtípus, akit erre teremtett az ég. De ez se gond, hiszen ezen a hátrányon rövid idő alatt lehet csiszolni valamit.
Pedig elleshetett volna néhány technikát csíkszeredai kollégájától, akihez egy időben heti rendszerességgel átjárt. Nem tette, ám a megnyert újabb mandátumával a kezében még semmi sincs veszve.
Mire is gondolunk? Például a mostani járványhelyzetben – ahelyett, hogy a helyhatósági választások után eltűnne és csak teremfocidöntőn és őrtűzgyújtási sajtóeseményen mutatkozna – ő is a helyi katasztrófavédelmi bizottság vezetőjeként
Pedig voltak neki is jó pillanatai: a járvány felbukkanása után, tavasszal nagyon aktív volt, sátrat intézett a városi kórház elé, egyeztetett mindenkivel; aztán a kórház vezetőjével kialakult konfliktusba már nem ártotta bele magát, inkább háttérbe vonult.
Félretéve a személyes ellenszenvet, a Székelyudvarhelyi Városi Kórház vezetőjével (mert akárhogy is, az intézmény fenntartója Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala)
időnként igazán kiállhatna a nyilvánosság elé és elmondhatná, mi zajlik a kórházban, mire van szüksége az ott dolgozó orvosoknak és ápolóknak;
körbejárhatná a lakótelepi tömbházakat, hogy ellenőrizze a kézfertőtlenítőket;
egyeztethetne a helyi rendőrséggel, hogy ők miben látják a járvány megfékezésének lehetőségét. Tehát felelős polgármesterként kacérkodhatna, amiért olyan nagy lendülettel harcolt még néhány héttel ezelőtt.
Az azonban gond, hogy a székelyudvarhelyiek továbbra is hőszigetelésre várnak, a nemlétező terelőút hiánya miatt még mindig nehéz bejutni a városba és kikászálódni onnan, a lerobbant állapotú lakótelepeken gödrösek az utak és a járdák, az iskolákra és óvodákra pedig igencsak ráférne a felújítás.
Szüszer Róbert
Miért nincs tej és kifli a Hargita megyei iskolákban? Mert kormány, mert kiírás, mert tavalyi program, APIA és elszámolás, mert na. Mi nem világos?
Kozán István
Hiába adta el bombasztikus sikerként Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata a megyei önkormányzat 2024-es büdzséjét, nagy a gyanúnk, hogy a múlt héten elfogadott költségvetés fogja a legnagyobb fejfájást okozni Hargita megyének.
Kozán István
Jottányit sem csorbult volna Csíkszereda jelenlegi városvezetésének érdeme attól, ha Korodi Attila polgármester megemlíti elődjének, Ráduly Róbert Kálmánnak a nevét a hídavatón.
Kozán István
Csak idő kérdése, hogy mikor következik be egy katasztrofális közlekedési baleset a „tarzani” gyorshajtók miatt. Lengyel rendszámú autókkal közlekedőkről van szó, akik lakott területen évek óta olyan tempóban róják a kilométereket, aminek sosem jó a vége.
Kozán István
Oly sok megaláztatás és arculcsapás után szombaton délelőtt, ha csak egy kis időre is, de végre nem másodrendű állampolgároknak érezhettük magunkat itthon, Romániában – a csendőrségnek hála.
Kozán István
Éles vita alakult ki a közösségi térben azzal kapcsolatban, hogy a Máltai Szeretetszolgálat kinek is építette a csíksomlyói foglalkoztatóközpontot. Szerintünk a somlyói roma közösségnek – ami teljesen rendben van.
Kozán István
Tíz esztendővel ezelőtt játszi könnyedséggel tartottam meg az újságírói munkáról szóló ötven perces előadást az általános iskolásoknak. Minap a húsz perc is nehezen jött össze.
1 hozzászólás