Az egyházé a havadtői iskola

„1996-ban kaptunk első ízben a püspökségtől egy körlevelet, amelyben felszólítottak: igazoljuk, hogy az iskola telekkönyvileg kinek a nevén szerepel (az államén vagy az egyházén). Ezt egy újabb felszólítás követte, amelyben az állt, hogy az elkobzott ingatlanokat az egyházkerületek igényeljék vissza, és az összes fellelhető igazoló dokumentumot mellékeljük és küldjük el Bukarestbe az Országos Restitúciós Bizottsághoz” – kezdi mesélni az előzményeket Demeter Zoltán havadtői református lelkipásztor.

Két tollvonás kálváriája

Már az első feladatnál nehézségekbe ütköztek, ugyanis a Segesváron lévő telekkönyv árvízkor odaveszett, ám Gyulakután kiderült, az iskola az önkormányzaté. A többi dokumentumot is kisebb-nagyobb nehézségek árán, de sikerült beszerezni: előkerült egy 1949-es Hivatalos Közlöny, amelyben felsorolják az összes olyan gyülekezetet, amelyeknek ingatlanjait elkobozták, a második irat az 1923-ban kiállított építkezési engedély volt, a harmadik pedig egy 1931-es keltezésű, román nyelvű működési engedély, amely szerint az épületben református iskola működik.

„Ezeket elküldtem a restitúciós bizottsághoz. Egy-két év csend után levelet kaptunk, hogy igazoljuk, a telek is, amelyen az iskola áll, az egyházé. Később kérték, hogy járjak utána, mekkora földrészt vettek el tőlünk” – sorolja a bürokratikus kéréseket a lelkipásztor, amelyeknek minden alkalommal eleget tett. Néhány év múlva ismét megkeresték újabb dokumentumok ügyében, de akkor Demeter Zoltán azt mondta a bizottság alkalmazottjának, hogy neki már nincs mit küldenie.

„Írásban is közöltem velük, hogy egyebet nincs mit küldjek, s azt is hozzátettem: ha vissza akarják adni, pontosan olyan könnyen vissza tudnák, mint amilyen könnyen – egy tollvonással – elvették 1949-ben” – meséli a lelkipásztor. „A feleségem akkor azt mondta, na, ezt te soha az életben vissza nem kapod, ha ezt így megírtad nekik. Nem lett igaza, hiszen újabb két év eltelte után értesítettek arról, hogy 2012. március 7-én visszakaptuk az iskolát” –  mondja a havadtői lelkipásztor, akinek tudomása szerint a Küküllői egyházmegyéből egyedül az ő egyházközségük kapott vissza használatban lévő iskolaépületet. Az utolsó lépésre, az iskola egyházi tulajdonú telekkönyvezésére – az anyagiak és a bürokrácia miatt – idén április elsején került sor.

Egyezség az iskola működtetéséről

A visszaszolgáltatási dokumentum értelmében öt évig működhet iskola az épületben, ezután az egyház dönthet az ingatlan sorsáról. A felmerülő lehetőségek egyike az, hogy 2017 után sem szűnik meg az oktatás az épületben. Legalábbis ezen a véleményen van Varga József, Gyulakuta polgármestere, aki a Székelyhonnak elmondta: a községközpont minden évben jelentős összegeket különít el a költségvetésből a hozzájuk tartozó hat település történelmi egyházai számára. Tavaly októberben Havadtő holland testvértelepülése négyezer eurót ajánlott fel az iskola felújítására, ehhez az önkormányzat további ötezret tett hozzá, ebből kijavították a tetőszerkezetet, hő- és hangszigetelték a falakat, külső, fűtött, modern illemhelyeket létesítettek. „Úgy gondolom, hogy a település 860 lakója kedvezően fogadta a befektetésünket. Az önkormányzat és az egyház megegyezett abban, hogy az eddigi és jövőbeni esedékes felújítási munkálatokért cserébe nem fizetünk bért” – mondta a polgármester.

Hogy mi lesz három év múlva, azt sem az akkor már nyugdíjas Demeter Zoltán lelkipásztor, sem a polgármester nem tudja. Utóbbi semmi esetre nem ragaszkodna ehhez az időkerethez, hiszen ez még nem teljesen tisztázott, a megegyezés akár meg is hosszabbodhat. Kérdésünkre, hogy van-e esély az iskola bezárására és Gyulakutára való áthelyezésére, Varga József válasza az volt, hogy ettől nem kell tartani. „A gyermeklétszámmal nincsenek gondok, nem tartom hát valószínűnek, hogy megszűnjön az óvodai és elemi oktatás Havadtőn” – fogalmazott a polgármester.