Hatvanéves érettségi találkozóra készülődve

Hatvanéves érettségi találkozónak ad otthont a felavatásának 100. évfordulóját ünneplő gimnázium

Az évforduló kapcsán Antal Vidor, az osztály egyik diákja osztotta meg gondolatait velünk. Elmesélte: 1943-ban két ötödikes osztály 124 diákja kezdte meg a tanévet a gimnáziumban. Az 1943–1944-es tanév nagyon rövid évfolyam volt a háború miatt, már húsvétkor lezárták őket. Az 1944–1945-ös is csonka tanév volt, decemberben kezdődött.

A besúgók mindenkit figyeltek

Az intézmény az 1948-as tanügyi reformig katolikus iskolaként működött. A háború utáni évek nagyon nehezek voltak – magyarázta Antal Vidor. Elmondta: a katolikus egyház nehezen tudta fenntartani a tanintézetet, a szülőktől kértek anyagi segítséget. A szárazság miatt nem volt termés, így a szülők is nehezen tudták biztosítani az anyagiakat. „Volt, amikor egy fél évig gyalog jártam Szépvízről a gimnáziumba. Reggel bejöttem, délután hazamentem. Télen a fát is mi hordtuk az iskolába. Sokat fagyoskodtunk, de tanulni akartunk – eleveníti fel emlékeit az idős úr.

Elmesélte: a katolikus gimnáziumban szigorú neveltetésben részesültek. Miklós László volt a hittantanáruk, aki az akkori szokásnak megfelelően, az internátusban lakott. Nagyon híres ember volt – magyarázta Antal. Amikor 48-ban megszűnt a katolikus gimnázium, Miklós Lászlót szülőfalujába, Szépvízre helyezték ki plébánosnak. A kommunista rendszer ellenséget látott benne. Bezáratták, mert ráfogták, hogy ő akadályozza Szépvízen az úgynevezett kollektív létrehozását. A falu lakóinak akarata ellenére elhurcolták.

1948 nagy fordulatot jelentett. Megszüntették a vallásoktatást, és a katolikus neveltetést próbálták kimosni a fejekből, elkezdték az agymosást. Számos besúgót építettek be közéjük. Máshonnan is hoztak olyanokat, akik a kommunista rendszernek hívei voltak. A tanügyi reformot követően a 124 diákból csak 39-en maradtak, így kezdték meg a kilencedik osztályt.

„A beépített személyek mindenkit figyeltek. 1950-ben egyszer csak arra ébredtünk, hogy a szeku megjelenik, és kiemeltek 7 fiút az osztályból, akiket tizenhét éves fejjel bebörtönöztek, különböző mondvacsinált okokra hivatkozva” – idézte fel Antal a szomorú időket.

Antal Vidor

Megjegyezte: ezekkel az akciókkal akarták megfélemlíteni az osztályt. A hét bebörtönzött osztálytárs: Erőss Gyula, Lukács Tibor, Imreh Lajos, Kosza István, Veress Pál, Konrád Géza, Gergely Aladár. Imreh Lajos kivételével, már mindegyikőjük eltávozott az élők sorából – mondta Antal. Hozzáfűzte: nehéz börtönökben ültek, volt időszak, amikor Miklós László plébánossal voltak egy helyen. Elmondásuk alapján szörnyűségeket követtek el velük a börtönben. Szabadulásuk után mindegyikőjük elvégezte a középiskolát, Veress Pál pedig az egyetemet is. „Az eset megrendítette az egész osztályt, és belénk verte a félelmet. Nem tudtunk megnyilvánulni úgy, ahogy kellett volna. Gyakorlatilag konkrét dolgot nem tudtak felhozni ellenük, de mégis elítélték a marosvásárhelyi törvényszéken. Szörnyű dolog volt” – mesélte osztálytársairól.

Az összetartó osztály

Antal Vidor, a tanári kart rendkívül jónak tartotta. A pedagógusok nagy része kitűnő ember volt. Megemlítette Somai Jánost, Vörösvári Bélát, Csiszer Józsefet, Deák Gyulát. Az osztályfőnökük Bereck Lajos volt, akit kitűnő tanárként jellemzett. „Nemcsak jó osztályfőnök, de kitűnő pedagógus is volt. Összefogta az osztályt, mondhatni barátunk volt. Az volt a véleménye, hogy ilyen jó összetartó osztályt, mint a mienk, nem tanított addig” – summázta Antal Vidor. Megjegyezte: 1951-ben, miután leérettségiztek, Bereck Lajost is letartóztatták politikai okokból.

Megtudtuk, hogy Antal Vidor az érettségin osztályelsőként végzett 9,90-es jeggyel. A középiskolában padtársa volt Eigel Ernő, aki a gimnázium tanára, majd igazgatója lett. A harminckét diákból huszonketten mentek egyetemre. Antal a Bolyai egyetemen végzett szerves kémia szakon. Felvették tanársegédnek, de miután rosszabbodott a helyzet, hazajött. Megjegyezte: a Bolyai Egyetem megszüntetésével 600 magyar családnak került veszélybe az egzisztenciája, egyik napról a másikra.

Az egyetem után Antal Vidor a szentsimoni keményítőgyárban dolgozott tizenhárom évig, mint termelési osztályvezető. Ő hozta létre a szeszgyárat. 1968-ban, a megyésítéskor akarata ellenére Csíkszeredába helyezték. A többi között dolgozott a megyei tanács végrehajtó bizottságában, az élelmiszeripari kombinát vezérigazgatójaként, majd a tejipari vállalat vezetőjeként, ahonnan azért távolították el, mert a lánya kiment Svédországba. A forradalom után a Nemzeti Megmentési Frontnál dolgozott tanácsadóként. Ötvennyolc évesen ment nyugdíjba korkedvezménnyel.

A hatvan éves érettségi találkozót június 18-án a Márton Áron Gimnáziumban tartják, és egy szentmisén is részt fognak venni az idős „diákok”.