Az FK Csíkszereda szurkolói: Lokálpatrióták

Nem csupán az FK Csíkszereda játékosai készülnek a szombati, Ştiinţa Miroslava elleni rangadóra, hanem a csíki csapat szurkolói is. Amíg a sportolók a pályán tesznek ki magukért, addig szurkolóik a lelátókon adnak bele anyait-apait.

„Mi már korábban is kijártunk meccsekre, aztán elbeszéltük egy alkalommal néhányan, mi lenne, ha rendszeresen kísérnénk a csapatot, szurkolnánk nekik, ebből rossz nem sülhet ki. Összeverődtünk, lettünk vagy tizenöten, de most már közel ötven főnél tartunk és egyre többen csatlakoznak hozzánk” – mesélte portálunknak Tamás László, a Lokálpatrióták vezére. Hogy a szurkolók csapata egyre csak gyarapszik, az abból is kiderül, hogy egyre kelendőbb a Csíkszereda feliratú, piros – fekete sál, amivel a meccsekre érkeznek. „A fiúk értékelik, hogy mellettük vagyunk, elmondták már, hogy milyen sokat jelentünk számukra. Eddig egy helyre nem tudtuk elkísérni a csapatot, s ott ki is kaptak” – jegyzi meg a szurkolóvezér tréfásan. Ő és két társa, Ciuguliţu Marius és Balló László a szurkolócsapat oszlopos tagja. Korábban mindhárman fociztak, de mára, mint mondják, „kiöregedtek”. „Ha szurkolok az számomra olyan mintha a pályán lennék” – jegyzi meg lelkesen Balló László.

A meccs a fontos és nem a bíró

Ők nem ultrák – sietnek leszögezni. „Mi nem a romboló, szitkozódó szurkolók vagyunk, hanem a huszonegyedik század civilizált szurkolóját képviseljük” – hangsúlyozzák. Ezt alátámasztva mesélik, volt már példa arra, hogy kizártak soraikból olyant, aki nem az elvárásoknak megfelelően viselkedett. „Tőlünk néhány méterre elfér bárki, de közöttünk nem lehet olyan, aki trágárságokat kiabál. Nekünk a meccs a fontos, nem foglalkozunk a játékosokkal, a bíróval, megtapsoljuk még az ellenfelet is” – magyarázza Tamás. Legutóbb, szombaton a Petrotub Roman csapatának focistái kaptak a székelyek tapsából.

Próbálnak elől járni a jó példával, szeretnék ha a civilizált, jó hangulatú szurkolással másoknak is meghoznák a kedvét és még többen kilátogatnának a focimeccsekre. „Nem akarjuk más csapatoktól elcsalni a szurkolókat, az a lényeg, hogy a város csapatainak szurkoljunk” – mondja Tamás, akit hokimeccsen is a B középben láthatunk. „Vannak olyan hokiszurkolók, akik eljöttek focimeccsre szétnézni, noha azt mondták nem szeretik a focit. Azóta ott ragadtak, sálakat vettek és szurkolnak”.

Székely himnuszt énekelnek

A Lokálpatrióták semmit sem bíznak a véletlenre: előre kidolgozott forgatókönyv alapján történik kedvenc csapatuk biztatása, korábban betanult rigmusokkal. Feltett szándékuk, hogy minden mérkőzés elején és végén eléneklik a székely himnuszt, s eddig tartották is magukat ehhez. „Nemcsak akkor énekeljük, amikor kedvünk van rá, hanem mindig. Elmentünk Paşcaniba, a világ végére, és ott is elénekeltük. Mondták is a fiúk, hogy ezzel történelmet írtunk, hiszen ott még nem volt erre példa” – jegyzi meg Ciuguliţu Marius. Mesélik, egyelőre Balla Feri bácsi a nagy példakép, az általa kitalált szlogenekkel élnek ők is, de vannak újabb rigmusok is. „Egy-két felest hogyha beveszek, hangomtól a föld is megremeg. Együtt kiáltom én most veletek, küzdjetek hát, gyerünk gyerekek. Minden szem a pályára tapad, itt küzd most a csíki csapat. Mi mindenhol veletek vagyunk, az FK-nak szurkolunk” – hangzik az amerikai katonai dalok ritmusára skandált biztató.

Jó hangulat a focimeccseken

A három fiatalember lelkesen meséli, több visszajelzést is kaptak, hogy tetszik a szurkolótábor által teremtett hangulat. „Én már egyszer a feleségemet is elvittem – mondja Marius –, és remélem még jön. De sokan hoznak gyerekeket is”. „A legutóbbi meccsen a megfigyelő is azt mondta, hogy ritka az ilyen szurkoló tábor. Erre büszkék vagyunk. Elmentem Paşcaniban, s nem verődtem meg, hanem megdicsértek” – viccelődik. A beszélgetés során az is kiderül, van hátulütője is, ha valaki szurkolóvezér és dobbal kíséri a drukkereket: nem sokat lát a mérkőzésből.

A szurkolóknak sokat jelent, hogy a focicsapat játékosai is értékelik, számon tartják őket, minden mérkőzés után megköszönik a biztatást. „Mi értük vagyunk, ők értünk. Mi és a csapat egy szív vagyunk. Akinek kedve van, csatlakozhat hozzánk, minden jó szándékú embert szívesen látunk” – búcsúznak.