Akik világgá kürtölik a somlyói búcsút

– Húsz évvel ezelőtt közvetítettek először a csíksomlyói búcsúról. Idén jubilálnak.

– 1993-ban Balogh Júlia akkori főszerkesztő ötlete alapján a Duna Televízió rögzítette a pünkösdszombati búcsút, futár vitte éjszaka lóhalálában a kazettát Budapestre, amely másnap került adásba. Azután viszont már évről évre élőben közvetítettük a búcsút, és láttuk, hogy egyre többen gyűlnek össze azért, hogy kérjék a Szentlélek kiáradását, és hogy lelkileg feltöltődjenek.

– Két évtized alatt sok minden megváltozott.

– Én 2001 óta vagyok részese a Duna Tv csapatának, de a kollégák mesélték, hogy 1993-ban még nem volt áram a hegyen, sőt a Hármashalom oltár sem épült még fel. Amúgy \'93 volt az első év, amikor kollégáim javaslatára a ferences atyák úgy döntöttek, hogy nem a kegytemplom előtt, hanem a nyeregben tartják a szentmisét. Közben kialakult az a gyakorlat is, hogy a ferences atyák egyik évben egy püspököt, másik évben pedig egy köztiszteletnek örvendő, nagy hatású erdélyi papot kérnek fel a szentbeszéd megtartására. Csodálatos érezni, hogy együtt dobban több százezer hívő szíve.

– A Duna TV segítségével pedig több millió! Amúgy a hívők a jelenlétükkel, önök pedig munkájukkal nyernek teljes búcsút.

– Elég népes a stábunk, 35-40 emberrel szállunk ki ilyenkor a helyszínre. Ebből a nagy csapatból persze nem mindenki vallásos, nem mindenki gyakorló katolikus, de mégis számukra is évről évre kiemelkedő esemény a csíksomlyói búcsú. Nagy örömmel és lelkesedéssel készülődnek, és nagyon fontosnak érzik ezt a feladatukat, még akkor is, ha vallásilag nem részesei úgymond a búcsúnak. Nagyon érdekes nekem, ahogy hazafelé jövet a kollégáim mesélnek élményeikről. Például egyikük elmondta, hogy még valamikor a kilencvenes években egyik búcsún jégeső kezdett hullni, és nyolc-tíz székely asszony a jégesőben a pokrócot a fejük fölé tartva ment lefelé a hegyről a viharban. A kolléganőm számára ez a bajban való összetartás, az egymás segítésének volt egy nagyon szép példája. Egyébként engem is megdöbbentett, hogy a gyakori viharok esetén sincs pánik, az emberek egymást segítik lefelé jövet a csúszóssá váló úton.

– A csapatukból mindenki tudja, hogy mi a dolga. Hogyan kell elképzelni a munkájukat? Egyáltalán hol laknak?

– Régebben somlyói családoknál voltunk, az utóbbi két évben ilyen népes csapatot már nem tudunk egy helyen elszállásolni. Mindig úgy kezdjük, hogy hetekkel a búcsú előtt elmegyünk egy terepszemlére, egyeztetünk a ferences atyákkal, hogy milyen esetleges új elemek lesznek bevezetve, ki lesz az ünnepi szónok. Utána a budapesti központban a gyártásvezető kolléga kiszámolja a kiszállás költségeit, majd kikéri a raktárból a szükséges felszereléseket. Nagyon régen szeretnénk megmutatni az ünneplő sokaságot fentről, légi felvételről, de úgy, hogy ne zavarjuk az áhítatot. A helikopter zajos, eltereli a figyelmet. Idén úgy tűnik – de még nem akarom elkiabálni –, hogy sikerül egy, egy méternél kisebb helikopterre szerelt kamerával szép légi felvételeket készítenünk.

– Mindenképp azok számára is megnyugtató tudat a Duna TV jelenléte, akik nem lehetnek kint a somlyói nyeregben.

– Évek óta szokás, hogy Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban össze lehet gyűlni, és a hatalmas mozivásznon lehet követni a búcsút. A másik lehetőség az időseknek, betegeknek, akik nem tudják vállalni, hogy kigyalogolnak a nyeregbe, a ferences atyák által a kegytemplomban felszerelt kivetítő, ahol követni lehet a nagymisét. Munkánkkal az a célunk, hogy a világunk emberibb, testvéribb legyen, ahogy Jézus tanította.