Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

Csak addig népszerű a minőségi ivóvízhez jutás lehetősége, amíg ki nem derül, hogy ez nem egy térítésmentes szolgáltatás

Kovács Attila 2019. március 29., 14:55
HIRDETÉS

Messze elmarad a vállalt aránytól az elmúlt öt évben jelentős összegű európai uniós támogatással kiépült víz- és szennyvízhálózatokra történő csatlakozások száma Hargita megyében. A vidéki lakosság jelentős része kivár, nemcsak a rácsatlakozás díja, hanem a szolgáltatás ára is visszatartja őket.

Korszerű víztisztító-állomás az egyik székelyföldi településen. Fontos beruházás, mégis tartózkodnak tőle Fotó: Barabás Ákos

Hargita megyében a regionális víz- és csatornaszolgáltató Harvíz Rt. 2013-tól kezdődően európai uniós támogatásból több mint 200 millió lej értékű beruházások során új víz- és csatornahálózatokat épített ki több településen, illetve meglévő rendszereket korszerűsített és bővített. Ennek köszönhetően

24 településen mintegy 10 ezer fogyasztónak vált lehetővé az új hálózatokhoz történő csatlakozás.

Az évek teltével azonban jól látszik, hogy nagyon sokan ezt nem lehetőségnek, hanem olyan kötelezettségnek tekintik, amely alól igyekeznek kibújni. A víz- és csatornaszolgáltatás létrehozása, megszervezése, szabályozása, működtetése céljával alakult, Hargita megyei települések önkormányzatait tömörítő Hargita Víz Közösségi Fejlesztési Egyesület már 2017-ben határidőt tűzött ki az uniós finanszírozási szerződésben vállalt 85 százalékos csatlakozási arány elérése érdekében, akkor 2017 októberéig szerették volna ezt elérni, aztán hosszabbítás következett, 2018 májusa volt az új céldátum.

Nem valósult meg,

a számok azóta is igen szerény növekedést és a lakosság nagyfokú óvatosságát, tartózkodását mutatják.

2017 nyarán a vízhálózatoknál 25, a szennyvízhálózatok esetében pedig 8 százalékos volt a rácsatlakozók aránya, év végére ez 26, illetve 13 százalékra módosult, 2018 végén pedig mindössze a 35, illetve a 19 százalékot érte el, messze lemaradva a céltól. Újabb határidőkről már senki sem beszél.

A településeken a vezetéket a fogyasztók kerítéséig vitték el az építkezések során, a lakosság feladata volt a csatlakoztatás, a kerítésen belül a lakóházig tartó vezetékek elkészítése és bekötése. Sokakat viszont nem ez az 500–600 lejes kiadás, ásás tartott vissza, hanem a víz- és csatornadíj, amelyet a szolgáltató rendszeresen számláz.

A lakosságnak az ivóvíz köbméteréért most 3,82, a szennyvízért 3,36 lejt kell fizetnie, így havi tíz köbméteres fogyasztás esetén ez 72 lejes kiadást jelent.

Egy köbméter minőségi víz ára egy negyedliteres kóla árának felel meg

– vont párhuzamot korábban Páll Árpád, a Hargita Víz Egyesület ügyvezető igazgatója. A kerti öntözésre vagy állatok itatására használt vízmennyiség azonban jelentősen növelheti a fogyasztást, igaz, ebben az esetben a szolgáltató lehetőséget biztosít arra, hogy külön fogyasztásmérőt szereljenek fel ezekhez a csapokhoz, és csatornadíjat nem számítanak fel.

Ha az elfogyasztott víz ára havi 100 lej fölé emelkedik egy fogyasztónál, a vidéken alkalmazott háromhavi számlázás esetén ez már egy 400 lejt közelítő kiadás, ez az összeg pedig nem mindig van kéznél. Visszatartó erő az is, hogy sok helyen saját vízhálózatok, alternatív rendszerek működtek, kis költséggel. A szakemberek szerint, amennyiben a fogyasztó a jogszabályoknak megfelelően, zárt, szippantható tartályba gyűjti a szennyvizet, majd elszállíttatja, egy ilyen, 5–6 köbméteres szállítmány 250–300 lejes költségének töredékét jelenti, ha ezt a mennyiséget a szennyvízhálózat nyeli el.

Csakhogy

a legtöbb lakos, aki nem akar csatlakozni, kezdetleges, a szennyvizet földbe szivárogtató emésztőgödröket használ, vagy éppen árokba, patakba engedi a szennyvizet, aminek ugyan nincs költsége, de erősen szennyezi a környezetet, a folyó- és talajvizeket.

Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester, a Hargita Víz Közösségi Fejlesztési Egyesület elnöke nemrég a témával kapcsolatosan úgy értékelt, amikor egy falusi háztartásba bevezetik a vizet, teljesen megváltozik ennek működése, állandó hőmérsékletet kell fenntartani, hogy ne fagyjon el a vezeték, ugyanakkor a vízszolgáltatással járó számlák költségei állandó kiadást jelentenek, amit nem biztos, hogy vállalnak az emberek. Ez a magyarázata annak, hogy

a minőségi ivóvízhez jutás lehetősége népszerű addig, amíg ki nem derül, hogy ez nem egy térítésmentes szolgáltatás.

Ezért is határozott úgy korábban a Hargita Víz Egyesület, hogy a következő nagy fejlesztés során csak olyan településeken lesz hálózatépítés és -bővítés, ahol a lakók előzetesen kifizettek 200 lejt a víz- és/vagy 300 lejt a szennyvízhálózathoz történő csatlakozásra – így biztosítva a kellő rácsatlakozási arányt.

A víz- és csatornaszolgáltatásról szóló, 2015-ből származó 224-es számú törvény szerint

azokon a településeken, ahol kiépített szennyvízhálózat van, minden lakosnak kötelező csatlakozni ehhez,

függetlenül attól, hogy saját kútból vagy vízvezetékből kapja-e a vizet, ha nem rendelkezik korszerű, saját szennyvíztisztítóval. Ilyen esetben pedig a szennyvíz szippantással történő elszállítása is tilos, a Környezetőrség a kötelezettség elmulasztásáért 2000-től 4000 lejig terjedő pénzbírságot róhat ki.

Ellenőrzés azonban csak feljelentés alapján történhet, az önkormányzatok ezt nem vállalják fel, a Környezetőrség pedig első körben csak figyelmeztetne és határidőket szabna meg. A számonkérés ideje viszont előbb-utóbb elérkezhet – erre már két éve figyelmeztetnek az illetékesek, ám az esetleges szankciók a helyi önkormányzatokat érik majd, mivel a víz- és szennyvízhálózatok az ő tulajdonukba kerültek.

Ráduly szerint mulasztásos szerződésszegésről lehet beszélni, és nem kellene megvárni a bírságolást. A szolgáltató Harvíz Rt. szerint gazdaságossági szempontok is szólnak a fogyasztók számának növelése érdekében.

Egyértelmű, hogy ha kisebb a rácsatlakozási arány, a készenlétre ugyanúgy szükség van, a vizet elő kell állítani, a vezetéket működtetni kell, minden háztartáshoz kellő nyomáson és minőségben kell eljuttatni a vizet, aminek költségei vannak. Minél több a rácsatlakozott fogyasztó, annál gazdaságosabb

– tájékoztatott a szolgáltató.

Az országos átlag fölött

Székelyföld a 73 százalékos vezetékes víz- és 70 százalékos szennyvízelvezetés-ellátottsággal a 67 százalékos országos átlag fölött van, viszont jelentős a különbség a városi illetve vidéki környezetben élő lakosság között. A városi lakások 92,8 százaléka rendelkezik vezetékes vízzel, illetve 91,2 százaléka szennyvízcsatornával, vidéken viszont csak 57,2, illetve 52,6 százalékos ez az arány – derül ki az Erdélystat oldalon közölt adatokból.
Uniós támogatással épített hálózatokhoz történt csatlakozások

Település
Víz Szennyvíz
Terv Elkészült % Terv Elkészült %
Csíkszereda 105 26 24,76 658 205 31,16
Csíkszentdomokos 1708 542 31,73 1803 531 29,45
Csíkmadaras 470 97 20,64 729 115 15,78
Csíkkarcfalva
Jenőfalva
701 243 34,66 948 73 7,70
Csíkszenttamás 671 185 27,57 942 56 5,94
Csíkdánfalva 570 99 17,37 791 154 19,47
Csíkrákos
Göröcsfalva
399 41 10,28 407 36 8,85
Madéfalva 537 56 10,43 578 65 11,25
Csíkcsicsó 777 267 34,36 763 283 37,09
Csíkszentmihály
Ajnád
Vacsárcsi
447 143 31,99 501 68 13,57
Csíkszentlélek
Fitód
Mindszent
143 71 48,83 343 91 26,53
Csíkpálfalva
Delne
Csomortán
287 54 18,82 190 54 28,42
Szépvíz
Csíkszentmiklós
Borzsova
201 57 28,36 247 57 23,80
Csíkszentmárton
Csíkcsekefalva
74 31 41,89 68 23 33,82
Csíkszentsimon
Csatószeg
741 586 79,08      
Szentegyháza
Homoródfürdő
779 717 92,40 780 260 33,33
Homoródszentmárton 54 12 22,22      
Recsenyéd 9 1 12,50      
Szentpál 36 11 31,43      
Fenyéd
Küküllőkeményfalva
134 16 12,40 80 6 7,50
Máréfalva 220 11 5,50 94 5 5,32
Székelyszentkirály 163 18 11,25      
Tibód 60 3 4,84      
Ülke 67 2 3,13      
Összesen 9397 3289 35 9922 2082 19
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
6 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS