Betekintés az örmény kultúrába a meséken keresztül

Fotó: Dávid Viktória

Ezek a népmesék az 1915-ös örmény népirtás után kerültek elő az Oszmán Birodalomból egy nyers fordításban megírt gyűjteményből, és ebből válogatták ki azokat a darabokat, amelyek együttese végül megalkotta A csalogány című örmény népmesegyűjteményt – hangzott el a 6. Csíkszeredai Könyvvásár nagyszínpadján szombat délután A csalogány könyvbemutatón. A könyv keletkezéséről és az örmény kultúráról Ágoston Szász Katalin, a könyv szerkesztője Rusz-Ajtony Eszterrel, valamint a könyv illusztrátorával, Kürti Andreával beszélgetett.

2021. szeptember 19., 18:362021. szeptember 19., 18:36

2021. szeptember 23., 12:342021. szeptember 23., 12:34

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Először Rusz Ajtony Eszter mesélt arról, hogy első elolvasásra milyen gondolatok fogalmazódtak meg benne a kiadvánnyal kapcsolatosan. Véleménye szerint

a könyv tartalmilag és külsőre is tükrözi ezt a kissé keleties, titokzatos hangulatot, a visszahúzódottságot, amely az örmény népre jellemző.

A történetet nézve, mint minden más népmesében, itt is a házasság, a szerelem, a boldogulás és a becsületesség a fő téma. Azonban vannak meglepő fordulatok a történetekben, mint a főszereplő átváltozása a mese végén egy másik élőlénnyé vagy természeti jelenséggé, mint például szellővé, jégesővé vagy akár egy csalogánnyá. Ebben különbözik a magyar népmeséktől.

Kürti Andreának elég nagy kihívás volt a könyv illusztrálása, a borító megrajzolása hiszen keveset tudott erről a témáról, pont ezért

rengeteg dokumentálódásra és örmény képzőművészek segítségére volt szükség, hogy a végén a kész könyv visszatükrözze az örmény kultúrát.

Elmondása szerint az örmény mesék kissé elvont, visszahúzódó hangulatot hordoznak magukkal. Sokszor nem cselekményre, hanem egy bizonyos gondolatra, motívumra épülnek. Ilyen örmény motívum például a gránátalma. ű

Andrea elszakadt a hagyományos népi illusztrációktól, és inkább igyekezett ezeken a motívumokon át visszatükrözni ezt a kultúrát. Ezért is dominál a kék szín a könyvben, hiszen az örmény építészetre jellemző ez a színhasználat, valamint hangulatában is talál a kötettel, hiszen

kissé melankolikus jelleget hordoznak magukkal ezek a mesék.

A bemutató végén Rusz Ajtony Eszter az örmény kultúráról, hagyományokról mesélt a közönségnek. Szó esett a hagyományos ételekről, mint a dalauzi vagy a hurut, de említést tett a nők fontosságáról is, és nem utolsó sorban a vallásukról, hiszen az örmény hagyományok nagyon szoros kapcsolatban vannak a kereszténységgel.

Dávid Viktória

A szerző egyetemi hallgató, szakmai gyakorlatát a Székelyhon.ro portálnál végzi.