A másik nyolcadikos diák édesanyja viszont beszámolt a magánórák mögött húzódó másik fontos motivációról is: a szülői pánikolás is sürgeti a magántanárok megfogadását.

– meséli az édesanya, aki maga is a tanügyben dolgozik, de nem vizsgatárgyakat tanít. Hozzátette, jó döntés volt végül a magántanár, mert olyan apró „trükköket” tanul így a gyereke, amelyeket ő maga nem tudna átadni neki, csak azok a pedagógusok, akik ismerik a tananyagot és az elvárásokat. Azt viszont fontosnak tartja, hogy

Ők a nyugdíjas tanárok mellett döntöttek, nem a népszerűeket fogadták meg, így kevesebbet fizetnek egy-egy óráért: a román óra – két óra egyhuzamban, egyszerre két diákkal – 100 lejbe kerül, a magyar és a matematika felzárkóztatás pedig 50–50 lejbe.

Kiszállni a mókuskerékből

„Két gyerekem van, a lányom kilencedikes, a fiam tizenkettedikes. Mindkét gyerek nyolcadikban járt román- illetve matekórára. Az utóbbi 50 lej volt, úgy, hogy a magántanárnő csak a gyerekkel foglalkozott az órán. Románból ismerős tartotta, így az elején virágot és a végén egy ajándékcsomagot állítottunk össze neki. Most a fiam a matekórán egyedül van, másfél óra 100 lej, románórára csoportosan járnak, egy óráért 40 lejt fizetünk” – osztotta meg velünk tapasztalatait a kétgyerekes édesanya. Véleménye szerint

„A magántanárok meg viszik fel az árakat, vagy térnek át online módra, ami nem igazán előnyös” – tette hozzá az édesanya, aki szerint meg kellene állítani ezt a mókuskereket.

Nincs mindenre idő az iskolában

Van olyan édesanya is, aki nem azért járatja gyerekét matematikatanárhoz magánúton, mert nem adják le jól a tananyagot az iskolában, hanem mert nincs mindenfajta feladattípusra idő a tanórákon. Mások pedig már hatodik osztálytól fizetik a matematika felzárkóztatást, mert a művészeti iskolába járó gyereknek sok a szakórája, ezért nincs elég ideje feladatokat gyakorolni. Román tantárgyból pedig az osztály fele jár magánórára, mert többször volt iskolai tanárváltás, és úgy érzik, szükség van a magántanításra. De

de fontosnak tartották, hogy az alapokat jól megtanulja.

Mint mondta, a matematikát hatodik osztály után kezdték el magántanárral, mert meghaladja a szülők tudását a tananyag. Nyolcadiktól pedig magyar órára is jár, amelynek célja leginkább a rendszerezés.

Azért tartja előnyösnek a magántanárt, mert egyénileg, differenciáltan lehetséges az odafigyelés, együttműködés. Hozzátette, nem a „top” középiskola a cél.

Beszélgettünk olyan édesanyával is, aki nem fogadott még magántanárt tizenkettedikes lánya mellé. A magabiztos diáklány pedig nem is szeretne ezután sem, úgy érzi, egyedül is fel tud készülni a vizsgákra. „Jövő héten lesz a próbaérettségi, és kilátásba helyeztem, hogy ha nem lesz jó a román jegye, keresünk valakit, bár fogalmam sincs, hogy ilyenkor még lehet-e találni valakit, aki vállal román magánórát” – tette hozzá aggódva az édesanya.

Trend és szülői hárítás

Albert-Buzási Margit marosvásárhelyi magyartanárt rengetegen keresik meg magánóra ügyében, de csak néhány ismerős gyerekét vállalja el. A pedagógus úgy véli, divat is magánórára járatni a gyereket, nem csak szükséglet.

„Sok esetben azért, mert más is jár, és félnek, nehogy emiatt hátrányuk legyen, esetleg félnek attól, hogy a saját gyerekük majd az ő nyakukba varrja a felelősséget.

Az ilyen szülő gyereke magánórára sem készül, és ha szóvá tesszük, hogy nekünk is kellemetlen a helyzet, mert a semmire fizetnek – megvédik a gyerekeket. Hétről-hétre van valamilyen magyarázat” – fejti ki a pedagógus. De divatja van a továbbtanulásnak is szerinte, viszont sok szülőben nem tudatosul, hogy a gyereke nem bírja meg azt a szintet, amit elvárnak tőle. Egy jó szakiskolában lenne a helyük – sok esetben arra is vágynak, de azokat megszüntették, annak nincs presztízse, véli a pedagógus.

„Egy vékony rétegnek tényleg szüksége van külön munkára. Ezek általában speciális esetek, amikor például betegség miatt sokat hiányzott a gyermek, vagy később érő típus, ezért hetedik-nyolcadikban érik oda, hogy megértse az előző évek összetettebb feladatait, esetleg valamilyen okból kifolyólag rosszul teljesített kisebb osztályokban, és most rájön, hogy többre képes, pótolni akar” – összegezte Albert-Buzási Margit. Szerinte

Főleg a nagy létszámú városi iskolákban okoz gondot a pedagógusoknak a felzárkóztatás, hiszen fizikailag kivitelezhetetlenek.

Másként vannak jelen az iskolában a „magánórások”

Kovács Enikő szintén magyart tanít általános iskolásoknak, de nem tart magánórákat. Ő az iskolán kívüli óráknak a hátrányát abban látja tanárként, hogy a jó képességű gyerekek egy része megy magánórára magyarból, főleg nyolcadikban, és attól a pillanattól kezdve már másképp vesznek részt az órán, nem figyelnek annyira, mert magánórán úgyis elmagyarázzák nekik.

– osztotta meg velünk tapasztalatait a pedagógus, aki a saját diákjainak szokott konzultációt tartani, természetesen díjmentesen, mint mondja, oda azok szoktak elmenni, akiknek nem mindegy, hogy hol folytatják tanulmányaikat.