A replika replikája

Érthetetlen, hogy egy hozzá hasonlóan tapasztalt politikus mennyire nem tűri az övétől eltérő véleményt. Pedig aki politizálásra adta a fejét, annak bírnia kell az ezzel járó gyűrődést, olykor közéleti tevékenységének szigorú, akár elfogult megítélését is. Erre inti az európai törvénykezés és joggyakorlat is a közszereplőket!

Frunda György kikéri magának, hogy bárki olyan jelzőkkel illesse személyét, nevét, mint amilyeneket én használtam. Konkrétumokat viszont már nem említ… Ezzel szemben állítása szerint én „rosszhiszemű” és „rosszindulatú” lennék, sőt „ártani” akarok… „Határozottan visszautasítom, és kikérem magamnak, hogy bárki olyan jelzőkkel illesse személyemet, nevemet, amilyeneket ő használt” – írja mint valami stílusrendőr. Persze példával újra elfelejti alátámasztani vádjait. Csütörtöki sajtótájékoztatóján viszont következetesen, cinikusan Poros Zoltánozta Boros Zoltánt és Bortikozta Portik Vilmost. Pedig hát replikájának utóiratában a következőket írta: „Jóérzés kérdése, hogy ne űzzünk csúfot senkinek a nevéből. Ám ha valakiből hiányzik a jóérzés, hiába várjuk el tőle, hogy megadja a minimális tiszteletet embertársainak, és betartsa az elemi viselkedési szabályokat.” Ezek szerint Frunda György kettős mércével mér, azazhogy – legalábbis szerinte – quod licet Jovi, non licet bovi. Amit őszenátorságának szabad, azt nekem, porszemnyi választópolgárnak nem.

Az RMDSZ vásárhelyi választási eredményeinek értékelésében természetesen nem értek egyet vele. Most mit tegyek, kérjem, hogy igazolja állítását tényekkel? Vagy esetleg elégedjek meg annyival, hogy ez az ő véleménye?   
Egyébként Frunda Györgynek szíve joga azt tenni, amit akar. Akár perelni is. Én állok elébe.

Szentgyörgyi László

Ui. „Nem fogok tetszeni minden olvasónak, de nekem sem tetszik minden olvasó” (Berzeviczy Gergely)