Zavarban vagyok…

Tényleg, zavarban vagyok… Immár hetek óta A dal elnevezésű műsor csalogat a tévé elé, s várom a csodát, a nagy dalt, a legnagyobb magyar dalt, amelyet minden esztendőben szakemberek tucatjai keresnek. Megértem én ezt a nagy igyekezetet, hisz – mondják – egy ország tekintélye, megbecsültsége függ attól, hogy az a bizonyos megtalált produkció – hadd használjam én is ezt az arcpirítóan idegen kifejezést – mennyire bűvöli majd el Európa könnyűzene-imádó közönségét! Feledjük el ez alkalommal Bartókot, Kodályt, de még a népdalokat is, s égjünk ezeknek a hétvégeken elhangzott vagy elhangzó szerzeményeknek a lázában, lázongjunk vagy bosszankodjunk, örüljünk vagy keseregjünk… Mert minderre alkalmat teremtenek ezek a dalok. Az előző évekhez viszonyítva mintha visszavettek volna az előadók, a szerzők a lendületből, a hangerőből, a dübörgésből, inkább a lágyabb, selymesebb, visszafogottabb előadások kerültek fülközelbe, hol érthetetlen magyar nyelven, hol még érthetetlenebb angol nyelven, s miért ne árulnám el, azoknak drukkoltam, akiknek szövegét érteni, értelmezni lehetett, akiknek verssorai nem bukdácsoltak, mert a mondat az még a könnyűzenei szövegben is mondat. Ezért is érzem időnként egészen kívülállónak magam, amikor az általam jobbnak, jobbacskának tartott teljesítményt feldicsérik ugyan a bíráló bizottság tagjai, de aztán kegyetlenül lepontozzák, az engem hidegen hagyó, általam lepontozott darabot viszont – szerintem – érdemtelenül felpontozzák. Az is érdekes, hogy a szöveg minőségére csak felületesen utalnak, habár a bírálók ismerik azt – mi nem –, de az angol nyelvűekről egy szót sem szólnak. Ha tökéletesek, azt is szóvá illenék tenni, mert elvégre a legjobbat keresik, s ehhez a szöveg is hozzátartozik. El tudom képzelni, hogy vannak tehetséges dalszövegírók és dallamszerzők, és vannak nagyon jó előadók. Nem biztos, hogy a jól gitározó vagy szépen éneklő jó dalszerző is, mint ahogy a dalszerző sem törvényszerűen jó énekes. Abban is biztos vagyok, ez a nemzetközi dalverseny arra is nagyszerű alkalom, hogy bármely országot képviselő művészek saját anyanyelvük szépségét is megmutassák, így próbáljanak saját nyelvükön híveket szerezni a könnyűzenének.