XI. Bálványosi Art Camp

Pünkösdvasárnap délben nyílt meg a Balvanyos Resort Grand Santerra kiállítótermében az a tárlat, amely zömmel a tizenegyedik alkalommal megszervezett alkotótábor munkáiból nyújt ízelítőt. Kezdő mozzanatként koszorúzással emlékeztek azokra az alkotótársakra, akik már nincsenek velünk.

Farkas Imola

2022. június 07., 00:202022. június 07., 00:20

Házigazdai minőségben szólt elsőként az egybegyűltekhez Szarvadi Loránd vállalkozó, aki a művészetek pártfogójaként évről évre festői környezetben látja vendégül az alkotókat.

– Az elmúlt két év kényszerszünet után újra találkoztunk, és újra megszületett a csoda: otthonról hozott alkotásokból és itt készült munkákból állt össze ez a sokszínű, varázslatos világ. Sajnos, a legutóbbi tábor óta eltávozott az élők sorából az alkotóközösség három örökös tagja: Vetró-Bodoni Zsuzsa, Kádár Tibor és Gaál András, így immár nyolc művésztársra emlékeznek az árnyas bálványosi fenyvesek. Velük együtt persze ez a vidám társaság is, amely újra összegyűlt, és eltöltött együtt egy tartalmas, élménydús hetet. A bálványosi iskola, a nagy öregek hitvallását továbbviszik a közvetlen kortársak és egy fiatalabb nemzedék, amelynek tagjai valamelyest tőlük tanulták a mesterség fortélyait, és vannak, akik először járnak itt. Idén 32 alkotó vett részt a művésztáborban (tíz festőművész, öt grafikus, hét szobrász, három textilművész, két tűzzománcos, egy üvegművész és négy fotóművész), az ő hetvenöt alkotásukból állt össze a sokszínű, egyedi tárlat – vázolta Szarvadi, aki feleségével egyetemben egyben a tábor mecénása is.

Az alkotásokat dr. Deák Ferenc Loránd magyartanár és művészettörténész méltatta, kiemelve a kiállítás ideje (pünkösd) és helye (a bálványosi táj, a hegyek) jelentőségét a művek megszületésében. „Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki hol tart most, az elmúlt két év hozott-e újratervezést művészetében, a korábbiakból mit visz át a túlsó partra? Hol és milyen értékű feszültségek teremtődnek, amelyek nyomán az ősi rend leveti magáról a zablát, és feltör még egy önnön fogadtatását sem sejtő új világ?” – vetette fel a közös gondolkodás lehetőségét.

Ábrahám Anna és Biszak Beáta diáklányok zenei percekkel tették ünnepivé a megnyitót, végül az alkotók mindegyike szólt pár szót saját munkájáról.

Fotó: Farkas Andrea