Wimbledon, csak Wimbledon

A négy Grand Slam teniszturné tulajdonképpen három plusz Wimbledon. Pontosabban Wimbledon, és a másik három amolyan ráadásnak, mert mondjon ki mit akar, kérdezzétek meg a legkezdőbb teniszezőt, akárhány ausztrál vagy amerikai trófea nem ér fel egy wimbledoni döntővel.

Székely Hírmondó

2019. július 17., 00:132019. július 17., 00:13

Az idén minden jól sikerült. Egy csepp eső nem potyogott az úri közönség kalapjára, és már az első nap egy – bocsássák meg a szertelen hasonlatot – mitikus történetnek lehettünk szem- (vagy tévé-) tanúi. Egy tizenöt éves lány, Cori Gauff esélyt sem adott a volt bajnok Venus Williamsnek. Istenek wágneri alkonya. Amint az öreg alfahím szemlesütve távozik a National Geographic dokumentumfilmjében, miután a fiatal kegyetlenül legyőzte. Tizennégy év korkülönbség, egy korszak vége, egy másik kezdete.

A női versenyt Simona nyerte. Nem egykönnyen, de szívembe férkőzött ez a konstancai lány, aki most, a lehető legnagyobb győzelme után is olyan félszeg szerénységgel nyilatkozik, mint egy kezdő junior, szinte szégyellős a riporterek falkája előtt. És mert a maga sportszerű módján választ adott azoknak, akik már-már hazaárulóként kezelték egy-két vesztes játszma után, vagy magasról lesajnálták, menthetetlen lúzerként kezelték. Újra kínálkoznak a vad párhuzamok: a csupaizom Rocky, aki tízszer is feláll a padlóról, és csak az övé az utolsó ütés, vagy inkább Hemingway öreg halásza, aki tudja, egy embert meg lehet ölni, de legyőzni nem, ha az nem akarja...

A férfiak, hát azok igenis férfiak! Harminchét év, harminckét év, ennyi a két döntős kora. Talpig úriemberek. Ötórás meccsen nyert Dzsokovics, apja szerb, anyja horvát, aki tizenkét éves korában szüleivel együtt menekült az F-117- es bombázó elől, amelyet a békebiztosító NATO küldött hazája ellen.

Látta, amint a szörny megnyíló gyomrából két távirányított bomba repül ki. Elszállt a fejük felett, ők életben maradtak, mások talán nem. „Nem kellett iskolába menni, volt időm az edzésre, csak egy fal maradt épen a bombázás után” – emlékezik Nole, aki nem engedi, hogy fájdalma gyűlöletté érlelődjön. A másik döntős elválaszthatatlan barátja és riválisa, Roger Federer, a barokk fantáziájú, lenyűgöző eleganciájú svájci. Mi lesz Wimbledonnal nélkületek, drága (szinte) ikertestvérek, Novak Federer és Roger Dzsokovics?

Zubreczky Antal