Vona Erdélyben

Az erdélyi és az anyaországi médiában egyaránt élénk visszhangja volt Vona Gábor marosvásárhelyi utcafórumának és kolozsvári sajtótájékoztatójának. Jobb- és baloldali kommentárotok egyetérteni látszanak abban, hogy Vona „házhoz ment a pofonért”.

Nehéz megítélni, miben reménykedett, mit várt ettől az akciótól. Azt hitte tán, hogy Erdélyben nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót, nem interneteznek, és a közélet iránt érdeklődő emberek nem értesültek a Jobbik gyalázatos balfordulatáról? Ez esetben csalódnia kellett. Amint a világhálón elérhető felvételek és beszámolók tanúsítják, szinte egyöntetű volt a hallgatóság részéről a „lelkét vesztett” új Jobbik elutasítása. Ami nem csoda.

Az erdélyi magyarság azon része, mely intenzíven érdeklődik az anyaországi közélet és politika iránt, jellemzően nemzeti gondolkodású. S mivel az egyes embereknek a magyarországi politikai szervezetekhez való kötődése laza, a pártszemellenző nem akadályozza tisztánlátásukat.

Hiba lenne arra redukálni az erdélyiek masszív Orbán-pártiságát, amiben Vona keresztfia, Szotyori Lázár Zoltán látja e viszony lényegét, tételesen, hogy a Fidesz üveggyöngyökért vette meg az erdélyi magyarokat. A Fidesz 2018-as erdélyi népszerűsége nemcsak annak köszönhető, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztését gyakorlatba ültette nyolc évvel ezelőtt. Sokkal inkább arról van szó, hogy ma csak a gyűlölettől elvakultak nem látják, hogy Orbán európai nagyságrendű államférfi, akinek van víziója, aki egyszerre gondolkodik magyar nemzetstratégiában és kontinentális távlatokban, aki a migránsválságra a kezdet kezdetétől kész megoldási javaslattal szolgált, hangsúlyozva, hogy nemcsak a jó közérzet és a megszokott közbiztonság, hanem a nemzeti kultúrák megmaradása a tét.

Vona szerint nem az a tétje a választásoknak, hogy bevándorló ország lesz-e Magyarország, hanem hogy kivándorló ország lesz-e. Miközben Magyarországról nem szignifikánsan nagyobb az elvándorlás, mint a térség más országaiból (sőt), a bevándorlás problémája pedig akutabb, mint valaha. Vona határőrséget ígér a korábban általa csődnek nevezett kerítés mellé, de olyan politikai erőkkel szövetkezik egyre látványosabban, melyek a kerítés elbontásának gondolatát nyíltan vállalják.

Meglepő ezek után erdélyi fogadtatása?