Visz a vonat

Kimondott örömmel üdvözöljük mindazokat, akik elérték az utolsó vonatot. Igazi nagy készülődés volt. Az idő pénz, hallom a nagyapák, anyák szavát, igenelek, mert szent igaz, aki lekési a vonatot, annak annyi, várhatsz, babám, elvárhatsz, míg csak bele nem fáradsz.

Úgy emlékszem, mintha ma lett volna, pedig a tegnap volt. Azokat a mély, megnyugodott szusszanásokat, melyek nem is a tüdőből, de a lélek mélyéről szállottak föl. Elkaptuk, de el ám a jövőbe – immár mondhatjuk, hogy a mai, az áldott, szent jelenbe menendő s jövendő, beérkező vonatot. Istenek óvjanak azt mondani, hogy akik lekésték, hát… szóval a világ s az idő így megyen. És hozzánk tartozik az is, aki lekéste ezt a vonatot. Hoztuk magunkkal súlyos csomagjaikat vállunkon, s igen az adott szavunkon, hogy ha úgy adódik, akkor is mindent rendbe rakunk az el- és felvállalt dolgokból, melyeket együtt akartunk végleg tető alá hozni a megért jövendőben.
Hoztuk az anyagot meg a szerszámokat, hoztuk a jogot, s igen a vállalt feladatok elemeit. Tető alá kerüljön mindaz, amit megkezdtünk, jóban s jogban. Erről jut eszembe, már ezen a felgyorsuló vonaton, hogy Bécsben, abban a római katolikus templomban sem az imádkozó szerzeteseket kellett volna vasrudakkal verni, ahogy megtették Istentől s emberi jogoktól elvadult vadak most pár napja, hanem bizony azokat, akik gyalázatos módon a jogtalanság kerékvettetőit nyomják a sínekre, hogy ne érkezzék meg a jövendőbe menendő vonat, amelyhez jegyünk s jogunk van.

Szép a kilátás mindenfelé a természetben. Valami gond is lehet valahol, figyelik a hegyek, a folyók s igen a madarak is a jövetelünket. Igaz ugyan a nóta, hogy azt csak a jó Isten tudja, mit hoz a jövendő. Azon is van már derű gondolkodni, hogy végül is a jövendő jön-e felénk, vagy mi megyünk örömmel feléje… Visszafelé nincs is út!
Amondója vagyok, hogy mi haladunk belé a jövőbe, s mi visszük azt, amire amott szüksége lesz népünknek, nemzetünknek, kicsitől nagyig. Csak ebben tudunk megnyugodni, előre menvén. Más út az időben nem lévén, végezzük el azt, amit vállaltunk azokkal együtt, akik nem érték el ezt a vonatot. Kicsi gyermekek rikkantásai éltessék bennünk az erőt ezen az úton eléfelé, föl, föl a magasságokba!