Visszaállítani az egyensúlyt

Kovászna, Hargita és Brassó megyék vezetői, erdészetek, környezetvédelem és más érintett intézmények igazgatói és a civil szerveztetek képviselői tanácskoztak medveügyben, Brassóban. Az egybegyűltek egyetértettek abban, hogy a medvék elszaporodtak, és vissza kell állítani az egyensúlyt. Arról, hogy ezt miként lehetne elérni, erősen eltérnek a vélemények.

– Szerintem már az is óriási előrelépés, hogy egyáltalán a „barikád” két oldalán lévő emberek (az elsősorban az emberek érdekeit, javait védő hatóságok és az állatokat védő civil szerveztek) leültek egy asztal mellé – mondta el a Kovászna megyét képviselő Könczei Csaba.

A mezőgazdasági igazgatóság vezetője szerint az külön eredményként értékelhető, hogy mindenki egyetértett abban, hogy a környezetvédelmi minisztérium által kidolgozandó medvemenedzs­menttervnek „egyensúlyteremtő” jellegűnek kell lennie.

– Tulajdonképpen egy jól válogatott társaság gyűlt össze, gyakorlatilag mindenkinek, aki érdekelt lehet ebben az ügyben, ott volt a képviselője. Fontos kiemelni, hogy még a „zöldek” is elismerik, hogy az egyensúly megbomlott, hogy a medvepopuláció jóval meghaladja az optimálist, ez szerintem hatalmas előrelépés – mondta el Kön­czei Csaba.

Ami a megoldásokat illeti, ott azért erősen eltérő javaslatok voltak. A minisztérium képviselői igyekeztek eloszlatni a „medveexportba vetett hitet”. Elmondták: Románia, nagykövetségein keresztül számos európai országot megkeresett, de senki hallani sem akar arról, hogy Romániából odatelepítsenek medvét.

Könczei „a kaptafánál maradt”, csak a medvéknek a mezőgazdaságra kifejtett „hatásait” részletezte.

– Szerintem három tényező van. Először van a termékkiesés, amely lehet közvetlen, amit a medve okoz a terményben vagy állatállományban, vagy közvetett, amikor az emberek meg sem művelik azt a területet, amely „medveközelben” van, részint, mert szó szerint félnek odajárni, részint mert attól tartanak, hogy a medve úgyis kárt tesz benne. A második a támogatások csúszása, ugyanis bizonyos időszakokban az Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) munkatársai vonakodnak kimenni a terepre, ha nincs ellenőrzés, nincs pénz. A harmadik a kártérítési rendszer, ami – finoman szólva – nem gazdapárti. Az álla­tokat nominális értéken térítik meg, azaz a tehénnek, például, egy ára van, függetlenül attól, hogy 3, avagy 30 liter tejet adott naponta. Ugyanakkor nem veszik figyelembe azt a kárt, amit az állat pusztulása okoz, hiszen lehet, hogy még öt évig, vagy még tovább hasznos lett volna. A gazda mindeközben elveszíti jogosultságát a támogatásra, ami szintén többszörösen összetett kérdés. A növénytermesztésben hasonló a helyzet, helytelen módon a költségek szintjén történik a kártérítés. És akkor még egyetlen szót sem szóltunk arról, hogy mikor, hány hónap, esetleg hány év múlva történik a kártérítés, ha egyáltalán sor kerül erre – sorolta Könczei Csaba.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a párbeszédet folytatni kell, de tényleges időpontot nem egyeztettek.