Világzenei bolyongás

Kiváló szervezés, kitűnő hangosítás, pontosság jellemezte a fesztivált, amelynek eseményei egy időfonalra felfűzve másfél hónapot tennének ki – ennyi ideig nem lenne csend, ha a koncerteket egymás után sorolnánk. Ehhez képest a sok program percnyi pontossággal kezdődött.

Bukarestig busszal, Helsinkibe repülővel, onnan a Finnország északnyugati részében fekvő Kaustinenig ismét busszal utazott a csapat. Kényelmes busz, a sofőr elrendezi a csomagokat, hibátlan utak, gyönyörű erdők, tavak az odaút mentén – hihetetlen, hogy milyen békében megfér az ember a természettel ott – mondja Imola. Hogy az egyensúly meglegyen, az úti társaság, a szintén Kaustinenbe szállított oroszok némileg rossz szájízt hagytak a Százlábúakban: tízen húsz székre terpeszkedtek, és nem igazán voltak tekintettel a később felszálló népes csapatra. Igaz, ők már felnőttek, a mieink még szinte gyerekek, de ez nem mentség.

Kontrasztos élmények

A szálláshely egy iskola három osztályában, matracok a földön. Ez rendben is van a fiataloknak, csak a tavalyi udmurt úttal szemben nagy a kontraszt, akkor mindenkinek külön szobája volt Izsevszkben, a fővárosban. Másik meglepetés is érte a csapatot. Az itthon kapott programban finnül szerepeltek a fellépési helyszínek, ez a feltételezések szerint a helységek közötti utazgatást, világlátást jelentett. De mégsem... Mint ott kiderült, a helyszínek a Kaustinenben levő, különböző elnevezésű színpadok voltak. Így tulajdonképpen egy hétig egy helyben ült a csapat, de azt nem lehet mondani, hogy unalmas lett volna, előre megfontoltan és improvizált módon több buli is belefért, még pizsamában is, a nap pedig másnap hajnalban ért véget...

A kaja korlátlan hozzáféréssel svédasztalon tálalva: ha 14 éve, Virágék utolsó ottjártakor még jellegzetesen finn volt, mára utolérte a globalizálódás. Még így is egészséges, kevés hús, sok saláta, különféle kásák szerepeltek a menüben, sajnos, szalmapityóka, flekken nem, de a vegán, gluténmentes, vegetariánus menü természetes kelléke a kínálatnak. És a felhívás is az ebédlőben: Ne pazarolj!

Kiemelten értékelt Százlábúak

– Már első napon a sajtótájékoztatón nagyon ügyesen beszéltek a gyerekek (angolul), minek eredményeképpen a rádióba is meghívták őket. Nagyon büszkék voltunk rájuk – mondja Endre. – Igyekeztünk változatos programot összeállítani, és ezt nagyon értékelték a szervezők, hiszen voltak együttesek, amelyek a különböző helyszíneken ugyanazt adták elő. Mi természetesen mindenütt hangoztattuk, hogy Erdélyből vagyunk, vittünk magyar, román és cigánytáncot, mert mind más jellegűek, ezekhez való fellépőruhát, és nagy sikerünk volt, rengeteget videózták a mi produkcióinkat. Ehhez hozzájárult az is, hogy fiatalok táncoltak, a fellépők nagy többsége többé-kevésbé koros felnőtt volt.

Ebben az időben Finnországban fehér éjszakák vannak, ami azt jelenti, éjjel 1-kor szürkülödött egy kicsit, 3-kor már ismét világosság volt. Az előadásoknak pedig minden időpontban szép közönség tapsolt, reggel 10-től kezdve hajnalig. A háromszékieket legkevesebb háromszázan, legtöbb háromezren nézték a heti 12 fellépésük során, s különösen nagy sikere volt az általuk tartott táncháznak, ami után még az imént említett unszimpatikus oroszok is nagyon megszerették őket, még harmadnapon is elragadtatottan gratuláltak.

Ott is centanárium

Finnnország területileg kétszer akkora, mint Románia, ehhez képest lakossága harmadannyi, 6 milliós. Két hivatalos nyelve van, a finn mellett a 6%-os svéd lakosság nyelve is az. Mindenféle zenét befogadnak, népviseletük nem differenciálódik tájegységek szerint, korántsem annyira színes, változatos, mint az erdélyieké, és nem is bír számukra olyan érzelmi töltettel, nem meghatározó eleme a lokálpatriotizmusnak.

A kiszállás utolsó napja Helsinkiben telt el.

– Miközben nálunk az egyesülés centenáriumára hatalmas katedrálist építettek, Finnország függetlenségének 100. évfordulójára egy modern közkönyvtárat építettek a fővárosban. Nagyon otthonos, friss, tiszta, ahová a finnek szívesen beköltöznének – mesélik egymás szavába vágva Imola és Endre. Helsinki is hasonlóan levegős, barátságos.

És innen érkeznek vissza az ellenpontként szereplő Bukarestbe, majd virágos és feltúrt utcás otthonunkul szolgáló Szentgyörgyre.  Az élménydús útért illesse köszönet a Kovászna Megyei Művelődési Központot és a szülőket.