Versek a Trianon-centenárium alkalmából

Köszörű-időben címmel szerkesztett igényes versantológiát dr. Boros Erika tanárnő. Egyetemeken tanított magyar irodalmat, s Brassóból Budapestre kerülve érzi az „itthon és otthon” kettősségét.

Székely Hírmondó

2021. október 26., 00:172021. október 26., 00:17

A budapesti Magyar Napló jelentette meg Józsa Judit kerámiaszobrász szívközeli alkotásaival illusztrálva, Jánosi Zoltán értő előszavával ezt a szép kiállítású „sorsantológiát” Trianon centenáriumi évfordulójára. Szép és fontos versek sorakoznak egymás mellett.

A kötet első 60 oldala Berzsenyi-, Balassi-, Petőfi-, Arany-, Vörösmarty-, Zrínyi-írásokat közöl, ezt követik a Boros Erika által igényesen válogatott, sajátos rendszerbe szerkesztett kedves huszadik századi versei. A Psalmus Hungaricus (Idegszálaival a szél…) és a Psalmus Transsylvanicus (Szívdobogásnyi csönd) adnak keretet félszáznál több költő (Ady, a Nyugat költői, Illyés, Dsida, Reményik, Csoóri, Nagy László, Farkas Árpád, Kányádi, Magyari Lajos, Márai, Szilágyi Domonkos és mások) másfélszáz versének 300 oldalon. Ez a szép kiállítású, ízléses tipográfiájú könyv költészetünk legnagyobbjaitól kínál mindnyájunknak napi olvasnivalót, lelki táplálékot.

Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy milyen nagy szükség van az ilyen versösszeállításokra, hiszen korunk nem kedvez még az igényes szóbeli közléseknek sem. A vers – a lélek fényűzéseként – egyre kevesebb embernek fontos igazán, és csak az életminőségünkért aggódó kevesek emlékeznek Hamvas Béla reménykedő jóslatára, miszerint „újság helyett reggel költőket fogtok olvasni.”

Az értő és érzékeny szemmel válogatott versantológiához csatlakozik Boros Erika saját versmontázsaként egy drámai játék Köszörű-időben címmel. A kötetet Márkos Zsombor alapos, az internetes tájékoztatásra is figyelő bibliográfiája egészíti ki. Higgyük, sokaknak lesz újra fontos, hogy igazunkat „tekintet nélkül” fogalmazzuk meg, mint 1928-ban Dsida Jenő, s ahogy ötven éve Farkas Árpád remélte: „a lázas beteg Európában” is marad „a mindent legyőző skarlátvörös hit.”

Szijártó István