Üzenet

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Bedő Zoltán

2019. augusztus 02., 00:172019. augusztus 02., 00:17

A történelem folyamán voltak, vannak és lesznek olyan helyzetek, amikor vállalni kell a harcot, még akkor is, ha kilátástalannak tűnik, mert tovább nem hátrálhatunk. Még mindig jobb ugyanis kihúzott derékkal, vitézként elesni a csatatéren – ha már a Fennvaló így akarja, mintsem meggörnyedve, szolgaként tűrni, hogy naponta leköpdössenek, és belénk rugdossanak. A hajlongás és térden csúszás különben sem kenyere a székelyeknek, mint ahogy a köpenyegforgatás és árulás sem az. És a Jóistenen kívül nem hajtanak fejet senki előtt, de megsüvegelik az igazságosságot, tisztességet, becsületességet, valamint azok hordozóit. Hiszen csak mindezen erények birtokában vallhatják magukat Attila örököseinek és Csaba utódainak.

Tudták ezt eleink, és ezért úgy cselekedtek, hogy ne hozzanak szégyent a nemzetségre és névre.

Békeidőben a férfiak fejsze- és kaszanyelet szorongatva, az eke szarvát megmarkolva teremtettek otthont és megélhetést. Ugyanakkor fegyvert ragadtak, ha ellenséges támadástól kellett a családot és szülőföldet megvédeni. Asszonyaik pedig gyereket szültek, és bölcsőt ringattak. Néma fájdalommal meggyászolták az elesetteket egy-egy csata után, és eltakarították a megüszkösödött házak romjait. Nem siránkoztak és nem panaszkodtak, hanem derűsen, vagy fogcsikorgatva, de tették a dolgukat, és amit rájuk szabott az Úr.

És tudta ezt a 86. honvédzászlóalj parancsnoka, bélafalvi Tuzson János őrnagy is, aki hős katonáival oly hévvel harcolt a Nyergestető védelmében, hogy a több mint tízszeres túlerőben lévő osztrák-orosz haderő csak árulás révén tudta az állásaiból kimozdítani. Az életük feláldozása árán is helytálltak, ezzel is bizonyítván, hogy a haza- és szabadságszeretet hatalmas felhajtóerő. 1849. augusztus elsejét írtak.

Mi, késői utódok, vajon méltók tudunk-e maradni az ő tetteikhez? – nyilall belénk a fájdalmas kérdés a 170. évfordulón. Majd elválik. Ahhoz viszont nem fér kétség, ha Nyergestetőt a székely ember elfelejti, az olyan, mintha a világ elfelejtené nagypénteket, és nagypéntek nélkül nincs feltámadás – fogalmazták meg a történteket felelevenítő döbbenetes filmben.