Ünnepi megemlékezések Háromszéken

A Budapestről érkezett elnök a magyarság fontosabb történelmi eseményeiről beszélt, de kitért arra is, mi vár ránk a jövőben, ha véget ér a jelenlegi járványügyi helyzet. Az esemény meghívottja volt továbbá Bedő Zoltán, lapunk munkatársa, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének elnöke is. Bedő a 65 évvel ezelőtti történteket idézte fel, megemlékezve azokról, akik életüket kockáztatták a szabadságért, akik szembe szálltak annak ellenére is, hogy tisztában voltak a lehetséges következményekkel – a hős fiatalokról. Az ökumenikus együttlétet a Kikapcsolsz ifjúsági zenekar tette szebbé dalaival, de jelen volt a Havadtőy Sándor 109-es számú cserkészcsapat is. A megemlékezés végén Péter Arthur római katolikus plébános hívta közös imára az ünneplőket, a nemzeti himnuszaink eléneklése után pedig koszorúkat helyeztek el a Lyukaskő emlékműnél.

Két helyszínen is megemlékeztek

Baróton az emlékezők két helyszínen, az iskola udvarán, Jan Palach, Bauer Sándor és Moyses Márton emlékművénél, illetve a Petőfi utcai 1956-os emlékműnél is lerótták kegyeletüket 1956 hősei iránt. A megemlékezések után Szokoly Elek marosvásárhelyi emberjogi aktivista, politikai elítélt tartott előadást a baróti művelődési ház Bodosi Dániel-termében. Mint Moyses Márton legjobb barátja, Szokoly az 1956 utáni, az akkori erdélyi magyar fiatalokra „árnyékként”vetődő eseményekre reflektált, lebontva többek között néhány mítoszt is Moyses életéről. Elmondta például, hogy a Magyarországra 1956 novemberében szökést megpróbáló Moysest szerinte nem büntetésből, hanem inkább kitüntetésből helyezték a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Kollégiumba, mert értékelték tudását, tehetségét.

– Bár a legjobb barátom volt, nekem egy szót nem említett 1956-os kalandozásairól – mondta Szokoly, Moysest a társadalom peremén élő, lázongó embernek nevezve, aki mellesleg még antikommunista sem volt, csupán a társadalmi igazságtalanságok ellen emelte fel szavát.

Szokoly a baróti iskola udvarán is beszélt, a Petőfi utcai emlékműnél pedig Benedek-Huszár János polgármester, illetve Demeter László történész mondtak beszédet, Szabó Előd unitárius lelkész-esperes áldását adta az emlékezőkre. Az ünnepségeken Benedek Fanni, Tordai Magor, Sebestyén Fruzsina, Deák Iringó diákok énekkel és szavalatokkal működtek közre, illetve a Zathureczky Gyula Református Énekkar kórusműveket énekelt.