Ünnepek

Gyergyószentmiklós decemberben csak úgy bővelkedik ünnepekben: advent, névnap, karácsony, melyeket a közelmúltig a város lakói együtt ünnepeltek, forralt borral, lángossal, zenével, előadásokkal. Mára már ez is megváltozott, van megkülönböztetés és kirekesztés, persze mindez csakis a szeretet és a béke jegyében, egészségünk megőrzése érdekében.

Székely Hírmondó

2021. december 08., 00:522021. december 08., 00:52

Szerencsés az, akinek van családja, barátai, csodálatos az őt körülölelő táj, nyitott templomajtó várja, a zene ott a szívében, az irodalom pedig karnyújtásnyira, vagy kattintásnyira, nem hiányzik hát neki a vaskordonnal és rendfenntartókkal körülvett, ki tudja melyik testvérváros által levetett díszfényben úszó főtéri ünnepi esemény. Elmehetünk kirándulni (főleg, akinek van két jó lába), és tán még a medve sem sértődik meg, ha a friss hegyi levegőt szűrés nélkül, egyenesen a tüdőbe szippantjuk, megfáradva hazatérvén pedig egy jó meleg kuckóban, forró teát kortyolgatva, kedvenc zenénkbe vagy könyvünkbe merülhetünk.

Finom falatokat is készíthetünk, amelyeket a családdal, barátokkal együtt fogyasztva válnak ünnepivé a perceink. Egyik kedvenc ünnepi eledelem az osso bucco. Senkit ne tévesszen meg a neve (lyukas csont), ennél azért sokkal több kerül az asztalra meg a tányérra.

Étkünkhöz szükségeltetik egy csinos borjúlábszár, mégpedig 3–4 centis szeletekre szabdalva, melyeket megszerezvén, forró, vajas fürdőbe mártogatunk, egynéhány perc erejéig. Hagymát, fokhagymát, murkot és zellert vagdosunk egyforma kockákra, melyek a kiemelt hússzeletek helyén pirulnak. Társul hozzá még jó pohárnyi bor, no meg maga a hús (só, bors, babérlevél, kakukkfű, citromhéj, petrezselyemzöld).

A munka nehezén ezennel át is estünk, mert ezután már csak szép csendesen süldögél a sütőben, ellenben nem ajánlott egyéb tevékenységekben való túlságos elmerülés, mert igényel némi húsleves alaplével történő locsolásokat és forgatásokat. 3-4 óra múltán pedig következhet a fenséges lakoma! Milánóban sáfrányos rizottóval tálalják, de számomra a krumplipüré és a céklasaláta a tökéletes köret. Mindenki variálja ízlésének megfelelően, puliszkával, rizzsel, krumplival vagy csak egyszerűen egy jó szelet pityókás házikenyérrel!

Liba

Drágul a villany, a gáz és a disznóhús. A legújabb hírek szerint legalábbis. Nem mintha nem ment volna fel az ára sok mindennek az utóbbi évben, csak azt nem tartották fontosnak bejelenteni.

Vannak újdonságok, amiről a sajtóból értesülünk, vannak, amiket megtapasztalunk, közös jellemzőjük, hogy nagy általánosságban kellemetlenek. Igen nagy hit, erős gerinc kell ahhoz, hogy emberi módon fogadjuk ezeket, emberségesen éljünk.

Mintha ez az egész év egy hosszú advent lett volna, várakozásban telt, vártuk, hátha egy egészségügyi kimutatás száma helyett újra emberszámba vesznek megint. Nem úgy tűnik! De nem csüggedünk, hiszünk, remélünk és szeretünk! Az ember akkor szembesül azzal, hogy mennyien szeretik, amikor a szükségben mellé állnak. Jómagam a szeretetemet nagy adag ételekbe kavartam bele, ez most hatványozottan érkezik vissza. Csak bizonytalan vagyok, elég erős az acél a lábamban, hogy mindezt elbírja?!

Ma például nagy kedvencem, a sült libacomb került a tányéromra. Ha drágul a disznó, együnk libát helyette alapon, pirosra pirulva, szájbaomlósan. Párolt piroskáposzta kísérte, melyet almával, őrölt köménnyel, ecettel, cukorral, tejföllel társítok. Igencsak passzoló társa lehet a libacombnak a krumplipürével töltött alma, melyet a sütői meleg olvaszt eggyé.

Berszán-Árus Csilla