Újraéledő remény

A járványügyi szabályok szigorú betartása mellett, katonás fegyelmet tanúsítva vettek részt több ezren vasárnap délelőtt Csíkszeredában a Kárpát-medence legnagyobb méretű hagyományos ételszentelésén. A kötelező távolságtartás miatt a Szabadság téren az eddig megszokottnál ritkábbak voltak ugyan a sorok, de ezúttal a Promenádon, a Temesvári sugárúton, a Kossuth Lajos utcában, valamint a Szent Ágoston-templom környékén és tágas udvarán is kígyóztak. A megszentelendő italt és eledelt fonott, helyenként magyar és székely jelképekkel díszített kosarakban maguk elé helyező hívők tekintélyes része székely ruhát öltött erre a felemelő és lelki békét hozó ünnepi alkalomra.

A magasztos eseményről a világhálón közzétett fényképek és videófelvételek megtekintése után kíváncsian vártam, hogy a román nyelvű média miként viszonyul a történtekhez. Őszintén bevallom, hogy a részükről irányunkba évek óta megnyilvánuló ferdítés, rágalmazás, uszítás szomorú és felháborító tapasztalataival a tarsolyomban ezúttal is hasonlóra számítottam. Éppen ezért kellemes meglepetést okozott és a húsvéti kegyelem örömteli megnyilvánulásaként éltem meg a nemcsak valósághű, hanem barátságos hangnemű, és minket, székelyeket dicsérő tudósítások megjelenését. „Hit és civilizáció” (Libertatea), „Tisztelet” (Ştiri de Cluj) „Lenyűgöző képek Hargitából”(Adevărul) – hirdetik többek között a sokatmondó és irántunk rokonszenvet keltő tartalmat takaró címek, amelyek felsorolását még hosszasan folytathatnánk.

Az eseményt nem hagyta szó nélkül Lucian Bode belügyminiszter sem, aki délután felhívta telefonon a város polgármesterét, és megköszönte a csíkszeredaiak példás magatartását – mondván, „olyan mércét állított a város közössége az ország elé, ami ezekben a nehéz időben kivételes és bizakodást adó!” Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter pedig azt nyilatkozta, hogy lenyűgözték és meghatották a csíkszeredai ételszentelésről készült képsorok.

Régóta várt, ugyanakkor a kölcsönös tisztelet és bizalom légkörének megteremtéséhez elengedhetetlen hangnemű beszámolók és nyilatkozatok ezek, amelyek túlmutatnak önmagukon. Újraélesztik a reményt, hogy idővel a mesterségesen szított magyargyűlöletnek is véget lehet vetni.